Tarkótól tarkóig

A címlapon — olvasás közben ez nyilvánvalóvá válik — Orosz István ül háttal nekünk. A tarkóját látjuk, mert teljes figyelmével Holbein A követek című képét nézi. Elmélyül benne. Minthogy az anamorfózisok jelentik szakterületét, logikusan jutott el ehhez a képhez, amelynek előterében igencsak torzítva egy hatalmas koponya látható.
A követek mégsem emiatt ismert annyira. (Mint kiderül, valószínűleg eleve későbbi ráfestésről van szó.) Általában a műveltségeszmény kapcsán szokták unos-untalan illusztrációképpen használni: hiszen a két úr közötti polcon megtalálható a klasszikus műveltség minden kelléke a lanttól kezdve egészen az éggömbig. Számomra inkább kicsit unos is már a látványa, ezért aztán sokáig gyűjtöm az erőt, mire nekikezdek az olvasásnak. De végül megannyi kellemes csalódás ér! Minden oldal, minden sor rajongóvá tesz. No, nem A követek rajongója leszek, hanem Orosz Istváné.


Orosz István ugyanis, ahogy azt írtam, zseni.
Grafikusművész.
Sajnos (vagy nem?) a legtöbben egy híres tarkóról ismerik. Nos igen, ő a Továrisi, konyec! plakát alkotója.
Ja, a könyökén jön ki szegénynek. Majd megmondom neki, szegény Holbein mit szólna hozzá, hogy 500 év után is még mindig A követekkel nyaggatják... Az meg már csak csekély adalék a nyugtatáshoz, hogy fausti alkut kötnének rajtam kívül még sokan, ha csak egy művel bekerülhetnének egy nép történetébe.

A grafikus most azonban nem csak rajzol, hanem ír is. Másik művészről. De legalább kiderül, hogy a következő aranyszabályra is van kivétel: a madár nem ornitológus. Bizony, a madarak általában keveset tudnak saját fajtájukról - ám szerzőnk különleges madár. Szakmai hozzáértéssel vizsgálja az alkotást. Empátiával a kort. Tudós számára szokatlan szárnyalással repdes a tények között. Olvasás közben a legnagyobb felismerést ez jelentette a számomra. Hiszen egy művészettörténész a tudományos hagyományok alapján csak kerek, egész és bizonyítható, hihető elméletekkel állhat elő. A sejtések, intuitív megérzések nem lehetnek a tudomány eszközei. A félkész, töredékes elméleteket meg mindenki otthon dunsztolja, nehogy másvalaki egészítse ki, s arassa le a babért.
Szerencsénkre Orosz Istvánt nem kötik ezek a szabályok, irigynek sem irigy, ráadásul az önkorlátozásban van olyan bölcs, hogy nem állítja igaznak a lehetségest.
Tekintve, hogy A követek 1533-ban készült, a vázolt események lassan 500 évesek lesznek. Ilyen távlatból már az is csoda, hogy neveket és eseményeket ismerünk. Ahhoz, hogy aztán még történetek is összeálljanak, tényleg kell a fantázia.

Kezdi a koponyával. Hogy ezt talán egy lépcsőn fölfelé menet lehetne a leginkább értékelni (jelenlegi helyén persze egy terem falán látjuk (Room 4). Aztán foglalkozik a szereplőkkel, végigveszi a tárgyakat, majd megengedi magának, hogy elképzelje a két férfi tán testi szerelemmel is feldobott londoni mindennapjait. Ó, a francia földtől távol, szabadon tekergő fiatalok!
Elemzése, sok-sok megállapítása olyan szerény, egyszerű és kézenfekvő, hogy nincs is értelme vitatkozni vele. Egyszerűen élvezni kell. A művészettörténeti elemzés ugyanis lassan (vagy inkább időnként) szépirodalommá, olykor lírává változik. Játékos, finom vonalú versek teszik egyértelművé, hogy a szöveg nem kíván tudományos értekezés maradni.

S ekkor a 16. századi história már az egyik követ teljes családjáról szól: a trónörökös megmérgezéséről, az ő helyébe lépő ifjú oktatásáról, koronázásról, kegyvesztettségről, majd királyi látogatásról. A történet minimum regényes. Néhol ijesztő, másutt megnyugtató.
Orosz István, ahogy tudóssá, úgy regényíróvá sem válik. Megmarad grafikusnak mindvégig. Mikor már megnézte minden szögből a képet, hátulról is megnézi. Lerajzolja A követeket hátulnézetből. A két ifjú elhagy minket, s már csak a tarkójukat bámulhatjuk. Emlékeik az emlékeink immár, s folytathatjuk szabadon az álmodozást immár a mi intrikáktól nem kevésbé feldúlt jelenünkről.

---
Orosz István: A követ és a fáraó
208 oldal, 3900 Ft
Typotex, 2011
978-963-279-443-3

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr244468957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.