Különleges számomra a Merítés-díj napokban közzétett 8. szépprózalistája, mivel a húsvéti időszakban meghoztam a döntést: kilépek a zsűriből.
Az évek során lassan sikerült definiálni a zsűriben betöltött szerepemet. Ugyanakkor csak az elmúlt időszakban definiáltam, hogy mi is volt a jelentősége ennek a nyolc évnek az én életemben. Kézenfekvő lenne azt mondani, mindez leginkább az olvasásról szólt. Amikor '14 karácsonyán megszületett bennem az ötlet, akkor az elsődleges motiváció tényleg az volt, hogy árnyaltabb képet szerezhessek a kortárs magyar irodalomról. Az általam egyébként még méretében így is alábecsült évi megjelenéseket egyénileg átláthatatlannak éreztem. Gyakori tapasztalatom volt, hogy a szűkös időkeretemből erre szánt időt utólag megbántam - és ez nem a könyv hibája volt feltétlenül, hanem a rendelkezésre álló infók szűkössége miatt nem tudtam jól választani. Ehhez láttam meg az eszközt a Molyban, és ehhez találtam társakat a molyokban. Nyitott kapukat döngettem, és az első pillanattól minden ment, mint a karikacsapás. Az első díjátadón is elmondtam, mennyire hihetetlennek érzem, hogy év elején arról csetelünk, vajon kik a magyar irodalom klasszisai, év végén meg már velük beszélgetünk. A várakozásaim maximálisan teljesültek, hiszen átlagosan évi 30 könyvet olvastam az adott év megjelenéseiből a tízes listák összeállításáig, és még jó párat azután, meg természetesen nem egyszer pótoltam egy-egy szerző korábbi műveit. Ez rengeteg felfedezéssel járt, örömökkel és az ismereteim elmélyülésével.

Egy új irányt szabok a blogomnak, mely idén meglehetősen tartalékon tette meg a kulturális kilométereket. Éppen ezért sem kezdek új blogba - nem hoztam létre olyan jelentős csapásirányt, mely ne tűrne el ilyen tévelygéseket. Nincs értelme két halódó blogot külön működtetni.
Az új szenvedély - ráadásul ki tudja, meddig - a 19-20. századi magyar festészet. Ettől még maradok Könyvolvasó és persze -élvező  emiatt röhejes lenne, mondjuk, Műélvezőre módosítani. Minden marad a régiben, csak lesznek műcsarnok kategóriajellel ellátott bejegyzések.

Nagyjából egy hónapja a legjobb barátom kapott nászajándékba tőlünk egy festményt. Mivel szépet és értékeset akartam választani, ezért belemerültem a témába.
Így kezdődött...
Nincs előképzettség, se szakértői véna, sőt még festői tudás sem. Kifejezetten ügyetlen vagyok. Mindössze szeretem a szépet. Így majd pártatlan leszek, meg néha bizonyára tudálékos. Vagy talán semmi különös...

Kezdődjön!