A bíborosok közösségére, úgy hiszem, jómagam, de a sajtó is, hajlamos egyszerre két, szélsőséges nézőpontból tekinteni. Először megnevezem szépen, tárgyilagosan ezt a kettőt, aztán egy kicsit markánsabban is, de talán nem durván kifejtem, melyiket miképpen látom.
A konklávé előkészületei közben számos cikket olvastam, és magam is sokat filóztam azon, mi várható, hogyan születhet meg a döntés. Azt fedeztem fel, hogy a választói közösségre egyszerre tekintek nagyon tudatos individuumok alkotta csoportként, illetve olyanként, aminek csak a felszínén futnak végig az impulzusok.
Hangsúlyozom, nem az egyénekről, hanem az egészről beszélek. De ez persze az egyén szintjén csapódik le.
Azt gondoltam, hogy egyrészt látok itt olyan embereket, akik óriási élet- és munkatapasztalattal számba vesznek emberi kvalitásokat, nemzetközi helyzetet, vallási és szervezeti célokat, és ezek összessége alapján szép lassan kiérlelik a lehető legjobb döntést. (Érdemes meghallgatni Gábor Györgyöt.)
Másrészt azt is gondoltam, hogy egy érzelmileg nagyon intenzív helyzetben tartanak együtt egy nagyon laza közösséget, amelyen aztán így leginkább csak impulzusok tudnak végigfutni, valahol aközött, hogy “Hallottad, mit mondott?!” és hogy “Ugye, milyen jól beszélt!” - és ilyesmik alapján sodródnak bele bizonyos döntésekbe.
Azt hiszem, mindkettő egyszerre igaz is. Noha a bíborosok egyenként nagy elvárásokkal, komoly megfontolásokkal rendelkeznek, de a helyzet, mely a pápától való elbúcsúzástól az új pápa megválasztásáig rohan végig lényegében két hét alatt, érzelmileg annyira felkavaró, és fizikailag is olyan komoly igénybevétellel jár, amelyet nem lehet hideg fejjel végigcsinálni.

Újságírók garmadája lepte el Róma utcáit. Fáradhatatlanul csipegetik fel a legkisebb információmorzsákat is, és vizslatnak minden szokatlant vagy különlegeset, amelyet jelként tudnak értelmezni, hogy aztán arra a semmiségre húzzák fel a következő pápát biztosan megjósoló légvármodelljüket. Tipikusan olyan értesülésekkel van tele a levegő, amelyet egy kifejezetten megbízható ismerőstől kaptak, aki kapcsolatban áll olyasvalakivel, akinek az ismeretségi körében akadnak a bíborosokhoz bejáratos emberek is…*
De azért a legtöbb cikkben többé-kevésbé nyíltan az a beismerés is olvasható, nem tud itt még senki semmit biztosan, hiszen még maguk a bíborosok is afféle állandósított puhatolózó fázisban vannak.** Az önmarketing eleve kerülendő, de még a zárt körben, másért folytatott korteskedésnek sem szabad túl egyértelműnek, kizárólagosnak hangzania. Bizony, nagy a különbség a politikai választások és e között, ahol még félhivatalos jelöltek sincsenek.
Viszont éppen ezért nincs is ennél izgalmasabb és korlátlanabb kaland. Kalkulálgatni abban a biztos tudatban, hogy tévedni eleve emberi dolog, itt meg a sportág szerves részeként szinte kötelező is.
Mégis, a spekulációk konvergálnak, és fedni kezdik egymást. Kibontakozik valami olyasmi, amit akár az igazsághoz nagyon-nagyon közelállónak is lehet vélni.
Akkor hány napig fognak bent csücsülni ezek a bíborosok, és a végén kit is választanak meg pápának?