Újságírók garmadája lepte el Róma utcáit. Fáradhatatlanul csipegetik fel a legkisebb információmorzsákat is, és vizslatnak minden szokatlant vagy különlegeset, amelyet jelként tudnak értelmezni, hogy aztán arra a semmiségre húzzák fel a következő pápát biztosan megjósoló légvármodelljüket. Tipikusan olyan értesülésekkel van tele a levegő, amelyet egy kifejezetten megbízható ismerőstől kaptak, aki kapcsolatban áll olyasvalakivel, akinek az ismeretségi körében akadnak a bíborosokhoz bejáratos emberek is…*
De azért a legtöbb cikkben többé-kevésbé nyíltan az a beismerés is olvasható, nem tud itt még senki semmit biztosan, hiszen még maguk a bíborosok is afféle állandósított puhatolózó fázisban vannak.** Az önmarketing eleve kerülendő, de még a zárt körben, másért folytatott korteskedésnek sem szabad túl egyértelműnek, kizárólagosnak hangzania. Bizony, nagy a különbség a politikai választások és e között, ahol még félhivatalos jelöltek sincsenek.
Viszont éppen ezért nincs is ennél izgalmasabb és korlátlanabb kaland. Kalkulálgatni abban a biztos tudatban, hogy tévedni eleve emberi dolog, itt meg a sportág szerves részeként szinte kötelező is.
Mégis, a spekulációk konvergálnak, és fedni kezdik egymást. Kibontakozik valami olyasmi, amit akár az igazsághoz nagyon-nagyon közelállónak is lehet vélni.
Akkor hány napig fognak bent csücsülni ezek a bíborosok, és a végén kit is választanak meg pápának?