A bíborosok közösségére, úgy hiszem, jómagam, de a sajtó is, hajlamos egyszerre két, szélsőséges nézőpontból tekinteni. Először megnevezem szépen, tárgyilagosan ezt a kettőt, aztán egy kicsit markánsabban is, de talán nem durván kifejtem, melyiket miképpen látom.
A konklávé előkészületei közben számos cikket olvastam, és magam is sokat filóztam azon, mi várható, hogyan születhet meg a döntés. Azt fedeztem fel, hogy a választói közösségre egyszerre tekintek nagyon tudatos individuumok alkotta csoportként, illetve olyanként, aminek csak a felszínén futnak végig az impulzusok.
Hangsúlyozom, nem az egyénekről, hanem az egészről beszélek. De ez persze az egyén szintjén csapódik le.
Azt gondoltam, hogy egyrészt látok itt olyan embereket, akik óriási élet- és munkatapasztalattal számba vesznek emberi kvalitásokat, nemzetközi helyzetet, vallási és szervezeti célokat, és ezek összessége alapján szép lassan kiérlelik a lehető legjobb döntést. (Érdemes meghallgatni Gábor Györgyöt.)
Másrészt azt is gondoltam, hogy egy érzelmileg nagyon intenzív helyzetben tartanak együtt egy nagyon laza közösséget, amelyen aztán így leginkább csak impulzusok tudnak végigfutni, valahol aközött, hogy “Hallottad, mit mondott?!” és hogy “Ugye, milyen jól beszélt!” - és ilyesmik alapján sodródnak bele bizonyos döntésekbe.
Azt hiszem, mindkettő egyszerre igaz is. Noha a bíborosok egyenként nagy elvárásokkal, komoly megfontolásokkal rendelkeznek, de a helyzet, mely a pápától való elbúcsúzástól az új pápa megválasztásáig rohan végig lényegében két hét alatt, érzelmileg annyira felkavaró, és fizikailag is olyan komoly igénybevétellel jár, amelyet nem lehet hideg fejjel végigcsinálni.

Újságírók garmadája lepte el Róma utcáit. Fáradhatatlanul csipegetik fel a legkisebb információmorzsákat is, és vizslatnak minden szokatlant vagy különlegeset, amelyet jelként tudnak értelmezni, hogy aztán arra a semmiségre húzzák fel a következő pápát biztosan megjósoló légvármodelljüket. Tipikusan olyan értesülésekkel van tele a levegő, amelyet egy kifejezetten megbízható ismerőstől kaptak, aki kapcsolatban áll olyasvalakivel, akinek az ismeretségi körében akadnak a bíborosokhoz bejáratos emberek is…*
De azért a legtöbb cikkben többé-kevésbé nyíltan az a beismerés is olvasható, nem tud itt még senki semmit biztosan, hiszen még maguk a bíborosok is afféle állandósított puhatolózó fázisban vannak.** Az önmarketing eleve kerülendő, de még a zárt körben, másért folytatott korteskedésnek sem szabad túl egyértelműnek, kizárólagosnak hangzania. Bizony, nagy a különbség a politikai választások és e között, ahol még félhivatalos jelöltek sincsenek.
Viszont éppen ezért nincs is ennél izgalmasabb és korlátlanabb kaland. Kalkulálgatni abban a biztos tudatban, hogy tévedni eleve emberi dolog, itt meg a sportág szerves részeként szinte kötelező is.
Mégis, a spekulációk konvergálnak, és fedni kezdik egymást. Kibontakozik valami olyasmi, amit akár az igazsághoz nagyon-nagyon közelállónak is lehet vélni.
Akkor hány napig fognak bent csücsülni ezek a bíborosok, és a végén kit is választanak meg pápának?

Ferenc pápa temetése után a bíborosok immár minden figyelmüket az új pápa személyének kiválasztására fordíthatják. A konklávét május 7-ére tűzték ki. 
Izgalmas napok ezek. Végtelen sok (angol, spanyol, olasz, portugál nyelvű) hírt, hozzászólást olvastam, és szinte elvesztem a különféle információk sűrűjében. Most, még a konklávé kezdete előtt, azonban megálltam egy pillanatra, és néhány tanulságot összeszedtem magamnak.

Ferenc pápa meghalt. Húsvéttól Húsvétig tartó pápasága véget ért. Éppen most nem számítottam a halálhírére, mivel a kórházból kikerülve úgy tűnt, javulgat az állapota, és képes még megerősödni. Bár azt lehetett érezni, gondolni, hogy még egy influenzaszezont nem bír ki a szervezete, én bíztam abban, hogy még ebben az évben jelenlétével segíti az emberiséget. Nem akarok most a jelentőségéről írni. Helyette ezt a szép, átfogó cikket ajánlom.

A pápai hivatal alaptermészete, hogy a következő pápa személyére állandóan, hangsúlyozom: állandóan zajlanak a találgatások. Különösen felerősödött ez Ferenc hosszadalmas kórházi kezelése alatt. Ezért nem meglepő, hogy a halálhír bejelentésével egyidőben megjelentek az első listák, az első találgatások.
Nem egy cikkben előfordult többek között Angelo Scola vagy éppen Marc Ouellet neve, illetve még egész sok helyen Christoph Schönborné, akik mind betöltötték 80. életévüket. Ugyan ők is megválaszthatók lennének (ahogy minden katolikus férfiú), ámde egy biztos, ők nem vesznek részt a konklávén, és a jelenleg érvényben lévő szokásokkal való egészen meglepő szakítás lenne, ha nem a Sixtus-kápolnába bezárkózó, csakis 80. évüket be nem töltött bíborosokból álló testület egy tagja lenne a következő pápa.
Általában ez az infó nem jelenik meg az őket említő cikkekben, és ez engem eléggé triggerelt. Éppen ezért feljogosítva éreztem magam egy lista összeállítására.
Elsősorban persze saját szórakoztatásomra, és önmagam visszamenőleges megmosolygására…

A vatikáni közéletben, 2021-re visszatekintve, a Ferenc pápa lemondásával kapcsolatos találgatások felerősödése volt az egyik legfontosabb jelenség. Jó ideje nem foglalkozott ezzel senki, ám a nyár folyamán Ferenc pápa komoly műtéten esett át.[i] A kórházi kezelés közben azonnal felmerült a kérdés, vajon küszöbön áll-e a lemondása, és természetesen felerősödtek az utódlással kapcsolatos találgatások is.[ii] Azóta egyre világosabban látszik a válasz: Ferenc pápának esze ágában sincs visszavonulni. Fizikailag kiváló egészségnek örvend, utazásokat vállal, komoly jelentőségű találkozókon vesz részt, és a hosszabb távú terveiről is nyilatkozik.
Cikkemben arra a kérdésre keresek választ, miért tűnhetett megalapozottnak a lemondással kapcsolatos várakozás, illetve azt is körüljárom, miért nem számítok rá mégsem a közeljövőben.

A katolikus egyház életében állandó téma a következő pápa személyének találgatása. Ha rákeresünk az interneten, számtalan nyelven találunk különféle, nagyjából egymást ismétlő listákat az ún. papabile, azaz a pápaságra esélyes bíborosokról. (Például.) Éppen ezért nem látom értelmét, hogy én is megismételjek egy ilyen listát, aminek összeállításához – ahogy majd megmutatom – különösebb háttérinfók sem szükségesek, bennfentesség meg pláne nem. Helyette sokkal hasznosabbnak és érdekesebbnek tartom, hogy ezen listák alapján milyen kép rajzolódik ki pillanatnyilag a következő pápáról. Ez azt is megmutatja, hogy milyennek látjuk a bíborosok testületét, és hogy mit gondolunk az egyház jövőjéről.

Mivel többen kérdeztek Erdő Péter esélyeiről, illetve Ferenc pápa megválasztásáról, úgy gondoltam, bot csinálta szakértőként inkább összefoglalom a gondolataimat.

Volt-e esélye Erdő Péternek?

Volt.
Ugyanakkor az elemzők - nagyon helyesen - őt a legjobb B (esetleg C) megoldásként említették. Vagyis arra lehetett számítani, hogy amennyiben az igazán esélyesek nem kapják meg a 2/3-os többséget, márpedig ez volt talán a legkönnyebben elképzelhető forgatókönyv, egy kompromisszumos megoldás keresése közben nagy valószínűséggel Erdő Péter megválasztása reális esélyként kerülhet majd szóba. Elnézve az esélyesként felsorakoztatott bíborosokat, mindenki egyetértett abban, nincs egyértelmű pápajelölt, ezért elhúzódó konklávéra számíthattunk, melynek folyamán Erdő Péter esélyei fokozatosan nőhettek volna.
Csak éppen mindenki megfeledkezett Jorge Mario Bergoglióról.