A katolikus egyház életében állandó téma a következő pápa személyének találgatása. Ha rákeresünk az interneten, számtalan nyelven találunk különféle, nagyjából egymást ismétlő listákat az ún. papabile, azaz a pápaságra esélyes bíborosokról. (Például.) Éppen ezért nem látom értelmét, hogy én is megismételjek egy ilyen listát, aminek összeállításához – ahogy majd megmutatom – különösebb háttérinfók sem szükségesek, bennfentesség meg pláne nem. Helyette sokkal hasznosabbnak és érdekesebbnek tartom, hogy ezen listák alapján milyen kép rajzolódik ki pillanatnyilag a következő pápáról. Ez azt is megmutatja, hogy milyennek látjuk a bíborosok testületét, és hogy mit gondolunk az egyház jövőjéről.

Kiből lehet pápa?
A pápát a bíborosok testületének 80. évet be nem töltött tagjai választják meg maguk közül. A pápaválasztók, így pápaesélyesek létszáma elvileg 120 főben van maximalizálva, de kőbe nincs azért vésve. Amikor írom ezt a jegyzetet (2021. október 25.), éppen 121-en vannak. Ha eljön az ideje, ők vonulnak el a konklávéra, ahol pár nap alatt többnyire ki is ötlik, kinek a vezetésével halad tovább az egyház a maga útján.

De mégis ebből a kábé 120-ból ki lehet pápa?
Az esélyességi listákat összeállítani nem ördöngösség – ezt állítottam. Általában úgy készülnek, hogy az egyházi csúcsvezetőket szépen felsorolják. Igen, vannak fontos emberek a pápán kívül is, hiszen egyedül mégsem irányíthatja az egész egyházat. A Vatikánban működik a Római Kúria, amely elég hatalmas ahhoz, hogy egy világegyház ügyesbajos dolgaival elbírjon. Itt a különféle szekciókat (kongregációk, tanácsok stb.) világi hasonlattal minisztériumoknak tekinthetjük, és ezeket többnyire bíboros prefektusok vezetik. Van itt egy különleges tisztség is. Mivel a Vatikán monarchia, ezért minden a pápa alá van rendelve, és elvileg a miniszterekhez hasonlított prefektusokkal egyenrangú ez a személy is, de azért valahol egy miniszterelnökszerűségről van szó. Ő a pápa államtitkára. A listát mindig célszerű vele kezdeni. Ő az olasz Pietro Parolin.

Az ismertség faktora
Ezek a kulcspozíciók nem csak azért fontosak, mert már csak egy-egy lépésre vannak a pápától. Van egy egészen aprónak tűnő praktikum is itt.
A bíborosok testületét a sok idős férfi miatt kívülről hajlamosak vagyunk valamiféle állandósággal felruházni. Közben viszont elfelejtjük, hogy ezen idős urak fölött is eljár az idő, és évente 10-15 fő is kiöregedhet vagy elhunyhat, aminek következtében Ferenc pápa gyakorlatilag évente tart konzisztóriumokat. Ezen alkalmakkor bőven felduzzasztja a létszámot 130-ra akár, hogy az szépen csökkenjen vissza 120 alá. Ez azt jelenti, hogy évente 6-8%, de akár 10% fölötti is lehet az új tagok aránya. A mai napon például úgy néz ki a testület összetétele, hogy a II. János Pál által kreált (ez a szakszó) bíborosok közül már csak 13 választóképes, ez mindössze 10,7%; a XVI. Benedek által kreáltak közül 38, azaz 31,4%. Vagyis a választó és választható bíborosok 57,9%-át már Ferenc pápa kreálta mindössze nyolc év alatt.

A Wikipédia táblázata 2021. november 6-án:

Láthatjuk, milyen komoly cserélődés, átrendeződés zajlik, így aztán vannak bíborosok, akik alig ismernek mást, mint a hozzájuk legközelebbi országok bíborosait meg a főbb, római vezetőket. Márpedig ők is szavazni fognak – arra, akit ismernek, vagy akit az általuk ismert bíboros javasol nekik.
Van egy eléggé híres könyv a papabilékról. Edward Pentin nem csupán 19 bíborosi életrajzot ír meg, hanem a kiválasztottak tanításait, gondolkodásmódját is ismerteti – bevállaltan azzal a szándékkal, hogy a bíborostársak tájékozódhassanak.

Melyik a tuti befutó pozíció?
Elég összegyűjtögetni a főbb vatikáni tisztségviselőket, aztán az egyes kontinentális-regionális püspöki konferenciák vezetőit, valamint a zsinatok főbb felelőseit, kiegészítve a legrégebbi tagokkal, és már előttünk is van egy 15-20 tételes lista.
De hogy van-e tuti pozíció? Nehéz kérdés. Azért vannak válaszok.
A fent emlegetett államtitkár szinte biztosan nem lesz pápa. Még a 17. században választottak meg két államtitkárt pápának, illetve Pacelli bíborost, a majdani XII. Piust, akit viszont nyugodtan tekinthetünk kivételnek, mivel elődje, XI. Pius többször egyértelműsítette is, hogy őt szeretné utódjának.
Ma már ilyet talán egy pápa sem tenne. (Vagy mégis?)
Jelenleg tehát Pietro Parolin tölti be ezt a tisztséget. Ellene többféle érv is szól, de haladjunk sorjában. Most maradjunk a pozíciójánál: az államtitkári poszt a szigorúság pozíciója. A diplomáciai kapcsolatok mind ide futnak be, és ezzel együtt az összes konfliktus is. Minden ország bíborosa szeretne valamit, gondol valamit, és a pápával meg tudja beszélni az ügyeit, de amikor a gyakorlatra kerül a sor, akkor az államtitkárhoz kell fordulni. Lehetne ez máshogy, de legyen bármilyen ügyes diplomata is ebben a pozícióban, ez egy embert próbáló feladat, amivel nehezen lehet népszerűségre szert tenni.
Sajnos nagyon nincs értelme visszafelé bogarászni, mert az elmúlt ötven évben annyi változás történt a katolikus egyházban, hogy csak a két utolsó, még élő pápa szolgálhat valós mintául.
XVI. Benedek legfőbb vatikáni tisztsége a Hittani Kongregáció vezetése volt. Egészen döbbenetes módon 1981-től 2005-ig, azaz a pápává választásig viselte ezt a tisztséget.
Ehhez képest Ferenc pápa 2001-ben kreált bíborosként hirtelen sok mindenbe vonódott bele, több minisztérium tanácsosa, illetve az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt.
Egyetlen érdekes közös tisztség van a két pápa életében: mindketten voltak zsinati főrelátorok (relator general) – igaz, Ferenc itt is csak beugróként, de akkor is. A zsinat a legfontosabb nemzetközi egyeztető fórum az egyház életében. A főrelátor viszi a hátán ezt szervezeti és intellektuális szinten is. Egyfajta vezető menedzsernek tekinthető. (Erdő Péter egymás után két ilyet is szervezett.)
Akire ilyesmit bíznak, az tud a leginkább vizsgázni bíborostársai előtt diplomáciai érzékből, szervezőkészségből, türelemből, és a témák intellektuális volta miatt hozzáértésből is. A nagy munkabírást igénylő feladathoz viszonylag fiatalabb embereket bíznak meg, így aztán egycsapásra válnak meghatározó tényezővé.

Jelenleg a következő, 80 év alatti bíborosok látták vagy látják el ezt a feladatot (évszám/akkori és mostani életkor):
2005/64/80: Angelo Scola: 2021. november 7-én tölti be a 80-at, és Ferenc megválasztása előtt ő tűnt a legesélyesebb jelöltnek. (Éppen az ő 80. szülinapja indította meg ennek az írásnak a megszületését.)
2008/64/77: Marc Ouellet: azt mondják, Ferencet ő tette pápává – a konklávén harmadikként Scola ellenében Ferenc mögé állt. Már 2010-től a Püspöki Kongregáció prefektusa és a Latin-Amerikával foglalkozó Pápai Bizottság elnöke.
2009/61/73: Peter Turkson: 2017 óta a Dikasztérium az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában elnöke, de már annak jogelődjét is ő vezette 2009 óta.
2014 és 15/62 és 63/69: Erdő Péter: a Vatikán hivatalos adatai szerint jelenleg öt különféle tanács/kongregáció tagja.
2018/59/62: Sérgio da Rocha: két kúriai tagsága van.
2023/65/63: Jean-Claude Hollerich: két kúriai tagsága van.

A fenti névsor alapján megítélhető, hogy mostanság milyen kiemelt szerep jut a relátoroknak.

Az életkor kérdése
Az ismertséget az életút növeli. Egy olyan szervezetben, amelyben ilyen komoly a rotáció, a tapasztalt, hosszabb tagsággal rendelkező tagok előnyt élveznek. Vagyis nem pusztán az életévekről van szó, hanem hogy hány éves bíborosi pályafutás áll mögöttük.
A majdani XVI. Benedeket VI. Pál kreálta bíborossá 1977-ben, 50 évesen. A 2005-ös konklávén éppen a 78. születésnapját ünnepelhette, és rajta kívül már csak egyetlen olyan bíboros volt jelen, akit nem II. János Pál pápa kreált (William Wakefield Baum; Jaime Sin nem tudott elmenni).
2013 márciusában Bergoglio bíboros betöltötte már a 77. életévét, azaz életkorban nagyon is közel volt az elődjéhez, bíborosi pályafutásban azonban csak 12 év állt mögötte – igaz, ezzel is a tapasztaltabbak közé tartozott, ui. II. János Pál nagyjából háromévente kreált bíborosokat, olyankor viszont mondhatni tömegesen. Mindössze 15 bíborostársa rendelkezett nagyobb múlttal nála. Ha ehhez hozzávesszük, hogy már XVI. Benedek megválasztásakor is ő volt a meg nem választott második, akkor leszögezhetjük, a 21. század mindkét pápaválasztását az aktuális nagyöreg nyerte.
A pápaság történetében XVI. Benedek az 5., Ferenc pedig a 9. legidősebben megválasztott pápa. Hogy ez általános-e? A legidősebben megválasztott pápák listáján az első tízben rajtuk kívül még ott van a 20. századból XIII. Benedek, a többiek pedig 18. századiak vagy még régebbiek. Vagyis az öregek tisztelete, illetve egyáltalán az alkalmasságuk általánossá válása kortárs jelenség, amely valahol a 20. század második felétől kezdődően ívelt fel, és mára megszokottá vált.
Azaz, ha lesz pápaválasztás, én nem lepődöm meg azon sem, ha valakit a 80. születésnapján választanak meg. Azon viszont nagyon is, ha még a 70-et sem töltötte be.

Na de milyen nemzetiségű lesz a következő pápa?
Érdekes abba belegondolni, hogy II. János Pál pápa előtt egészen vissza a 16. század elejéig, a 2 évig sem pápáskodó VI. Adorjánig csak olaszok kerültek Péter trónjára, és hát előtte is bőven – viszont most már egymást követően három nem olasz pápánk volt. Olyan, hogy egymás után két nem olasz pápa követte volna egymást, a 14. századi avignoni fogság óta nem történt.
Akkor most már kijelenthetjük, hogy mostanság nem lesz olasz pápánk?
Kijelenteni azért semmit nem lehet biztosan, de az érződik, hogy a katolicizmus világ szinten vállalt képviseletét autentikusan nem lehet olasz pápákkal végezni. De talán európaiakkal sem. Ami kijelenthető, az az, hogy egy olasz pápát sokan visszalépésként élnének meg, és ennek következtében ma már egyre inkább az Európán kívüli bíborosokat is komoly esélyesként tartják számon.
Az európai bíborosok aránya még mindig nagyon magas (43%), de már nem 50% fölötti. Még Ferenc megválasztásakor is 52,2% volt az európaiak aránya, ez 60 főt jelentett, amiből 28 volt olasz.
Igazából nem lehet kisakkozni ezt a kérdést földrajzilag, de talán annyiban van konszenzus, hogy az afrikaiak esélyei még nem igazán jók.
Ázsia csak annyiból van jobb helyzetben, hogy a Fülöp-szigetek a nagy katolikus országok közé tartozik, és az alulértékelésből mostanság kezd kilépni. Amikor a tisztségekről beszéltem, nem említettem, hogy a bíborosoknak van egy elitcsapata, a bíboros püspököké. Jelenleg 14-en vannak, és ebből a társaságból hatan 80 alattiak. Egy pozíció a káld babiloni pátriárkáé, van két olasz, egy argentin, egy kanadai és egy fülöp-szigeteki.
Ezek olyan posztok, amiket a pápaválasztás előtt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Luis Antonio Tagle még csak 64 éves, de Ázsiában nincs hozzá hasonlíthatóan fontos egyházi szereplő. Egyike azoknak, akiket Ferenc pápa szeret maga mellett tudni. Szokták ázsiai Ferencként is titulálni. De talán még a pápánál is nyitottabb, elfogadóbb szellem.

Mit gondol az egyház jövőjéről?
Konzervatív vagy liberális?
A sajtóban időnként nagyon kiélezetten szembeállítják Benedeket és Ferencet, az előbbit inkább konzervatívként, utóbbit liberálisként aposztrofálva. Ez azon túlmenően, hogy leegyszerűsítő és túlzó, a lényegről, a tényleges eredményeikről el is tereli a figyelmet.
A bíborosok testületében viszont tényleg folyik egy állandó véleménycsere, és vannak haladók és kevésbé haladók. Ebben van némi átalakulás egy-egy rövidebb időszakon belül is.
Például az afrikai egyházatyákat szokás konzervatívabbnak tartani, de az Egyesült Államok bíborosait is – utóbbi azonban mostanában mintha átrendeződne. A német egyházzal kapcsolatban viszont néha már a szakadár jelző is felmerült, olyan mértékű újításokon gondolkoznak.
Ezek a szélsőségek tehát változhatnak. Míg eleinte távolságot tartanak tőlük, egy idő után lényegtelenné vagy éppen követendővé válhatnak. Úgy látom, manapság Latin-Amerika szolgál a mérleg nyelvéül.
Most, ezen a napon inkább azoknak a nemzetiségeknek van előnyük, akik Amerika vagy Európa kisebb jelentőségű országaiból származnak. Az USA, Német- és Olaszország vagy éppen Brazília jelentősége olyan nagy, hogy szívesen tartanak távolságot a bíborosaiktól az egyes érdekközösségek, önmagukban viszont nem tudnak elég erőt felmutatni. Nem teljesen kizárt, hogy ezekből az országokból származik a következő pápa, de az erőegyensúly jegyében a kisebb jelentőségű országok képviselőit tartom esélyesebbnek. Tehát ezeknek az országoknak komoly véleményformáló szerepük lesz a következő konklávén, de nem ők fogják adni a pápát.

Még egy szó az időről
Említettem, hogy az idő az aktuális pápának dolgozik, aki évről évre formálja át saját elképzelése szerint az egyházat. Hogy adott pillanatban a bíborosok mennyire szeretnének egy hasonló pápát, és mennyiben szeretnének másmilyet, nehezen kitalálható.
Az idős bíborosokról eddig viszont még nem írtam. A 80 fölöttiek nem tűnnek el egyik napról a másikra. Sőt nagyon is részt vesznek a mindennapokban. Véleményük meghatározó lehet.
Amikor pápaválasztásra kerül sor, akkor nem véletlen, hogy néhány nap alatt megvan az új pápa.
Annak köszönhető ez, hogy a Rómában gyülekező bíborosok megbeszéléseket tartanak, beszédek hangzanak el – és ebben aktív szerepet visznek az idősebbek is. A teljes véleményspektrumot nem lehet az ő kihagyásukkal átlátni. Ha a teljes bíborosi kollégiumot nézzük, Ferenc egyelőre a bíborosok 43%-át kreálta csak, vagyis még nagyon hangsúlyos szerepe van az ő kortársainak. Ez évről évre csökkenni fog, de hogy a konklávé időszakában egy dinamikus, fiatalabb bíborosra esik-e a választás, vagy egy idősebb, tapasztaltabb tagra, az kiszámíthatatlan.

Akkor ki lesz a pápa?
Én ma, és talán még jövőre is, de talán még 2023-ban is Marc Ouellet bíboros püspökre tippelnék.
Nem csak azért, mert Ferenc megválasztásakor is erős jelölt volt. Az is inkább csak mutat valamit.
Ahogy írtam, már 2010-től a Püspöki Kongregáció prefektusa és a Latin-Amerikával foglalkozó Pápai Bizottság elnöke – ez két nagyon kellemes poszt. Egyrészt Ouellet felel a püspöki kinevezésekért, azaz ha az államtitkárra azt írtam, neki kell vállalnia a konfliktusokat, akkor a Püspöki Kongregáció a kinevezésekkel a jó hír hozója szerepében van. Sok hívet, sok barátot lehet így szerezni. Az sem elvetendő, hogy az államtitkárt sokkal inkább funkcionáriusnak tartják, míg az egyházban annak van szava, aki komoly lelkipásztori tapasztalatokkal rendelkezik, tehát igazi, gyakorló, és nem csak címzetes püspök volt. Vagyis nem csak papokat, hanem híveket is látott már.
Latin-amerikai beágyazottság nélkül pedig nem lehet ma pápának lenni, miközben Ouellet észak-amerikai is, így elfogadható az USA-ban és Európában is.
A II. János Pál által kinevezettek közé tartozik, és meggyőződésében is valahol félúton helyezhető el Benedek és Ferenc között.
Szerintem csak úgy nem lenne belőle pápa, ha kifejezetten ő mutatna rá valakire, hogy, fiúk, inkább belőle csináljunk pápát.

Na jó, de ha mégse?
Ouellet helyett másra nem is tudok pillanatnyilag kiemelkedő esélyesként rámutatni. Pedig kellene. Én azt tapasztaltam, hogy az elmúlt egy-két évben sokat öregedett, és fizikailag sokkal gyengébbnek tűnik a szememben. Így még hangsúlyosabb, hogy minden attól függ, Ferenc pápa helyett mikor kell újabb pápát választani. Ouellet 2024. június 8-án tölti be a 80-at. Én eléggé meg vagyok győződve róla, hogy ennél hamarabb lesz pápaválasztás. 2024-ben Ferenc már a 88. születésnapja felé haladna. Ugyan van rá esély, hogy még ekkor is kicsattan az energiától, de most inkább ez ellen fogadnék.
Az elkövetkező 2-3 évben szinte alig marad olyan bíboros, akit II. János Pál kreált volna, márpedig ma még ők a meghatározó nevek. Közvetlenül egy nagyon komoly átrendeződés előtt állunk, és kérdéses, hogy a XVI. Benedek által kreáltak közül ki lesz képes maradandóan megerősödni, nem is beszélve Ferenc bíborosairól. Nyilván Erdő Péter is fel fog értékelődni közben, és komoly, meghatározó szereplőnek számít majd. Ugyanakkor Ferenc működése vízválasztó jellegű, így kérdés, a régi emberek mennyire tudják megőrizni hitelességüket, mennyire maradnak az értékítéleteik a fiatalabbak vagy a Ferenccel szorosabban tartók számára elfogadhatók. Az is lehet, hogy Ferenc emberei, bizalmasai, a jól ismertek közül kerül ki a pápa, ahogy XVI. Benedek II. János Pál mellől, de jöhet valaki a végekről, de legalábbis csak közepes vatikáni beágyazottsággal, mint Ferenc.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.