Ferenc pápa temetése után a bíborosok immár minden figyelmüket az új pápa személyének kiválasztására fordíthatják. A konklávét május 7-ére tűzték ki. 
Izgalmas napok ezek. Végtelen sok (angol, spanyol, olasz, portugál nyelvű) hírt, hozzászólást olvastam, és szinte elvesztem a különféle információk sűrűjében. Most, még a konklávé kezdete előtt, azonban megálltam egy pillanatra, és néhány tanulságot összeszedtem magamnak.

1. A 80. év felettiek kizárása túlhangsúlyozott
Ezt nem árt tudatosítani. Tudjuk is ám nagyon jól, de valahogy nem kezeljük a helyén.
A konklávé gyakorta mindössze 24-48 óráig tart. Az Extra omnes!, tehát a nem oda tartozók kihessentése valamikor az első nap délutánján hangzik el. Benedek és Ferenc is már másnap este pápaként térhetett nyugovóra. Vagyis azok a 80-at be nem töltöttek alig töltenek egy kis időt meghitt összezártságban.
A kiszivárgott információk alapján biztosan tudható, de a gyors választásból is kikövetkeztethető, a bíborosok már 2-4 meghatározott támogatói táborba sorolódva kezdik meg a konklávét.
Ez a második tanulság:

2. A konklávé kezdetére kirajzolódnak a főbb erőterek.
Vagyis a legtöbb dolog eldől a konklávét megelőző megbeszélések során. A Vatican News szerint például a 4. gyűlésen, 25-én péntek délelőtt jelen volt 149 bíboros, és “folytatódtak az Egyházról és a világról szóló közös reflexió keretében elhangzott előadások. Összesen 33 bíboros szólalt fel.”
149. Bizony. És ez még csak a temetés előtt volt.
Bár ezekről pontos információk nem kerültek ki (már erre is vonatkozik a titoktartási fogadalom), egy-egy interjú, visszaemlékezés segítségével tudható, hogy itt tényleg mindenki elmondja, ami a szívét nyomja. Megemlékezik, a világ romlásán kesereg, vagy ami a többségnek a legfontosabb, az Egyház feladatairól, szerepéről értekezik. Ez utóbbiakból rajzolódik ki az a cselekvési terv, amit a többség magáévá tesz, és amelyhez igyekeznek hozzátársítani az elérhető jelölteket.
Ebben pedig az idősebbek is nagyon aktívan részt vesznek. És nem szeretem, ha kizárólagosan hatalomvágyként kezelik a mentalitásukat. Egyházi vezetőnek lenni sajátos tudathasadás. A személyes elvek érvényesítése komoly küldetéstudattal párosul. Egy bíborosnak igenis rendelkeznie kell vízióval, elszántsággal, és hinnie kell abban, hogy a tevékenysége, véleménye az Egyház javát szolgálja. Vagyis a személyes érvényesülési érdekek sajátosan mosódnak a közösség érdekei alá.
Érdekes példa Zen bíboros kisebb közjátéka. Felrótta bíborostársainak, hogy belecsaptak a lecsóba anélkül, hogy a távolról érkezőket megvárnák.
Mondta ezt annak ellenére, hogy a bíborosoknak igenis feladatuk a pápa elhunytával azonnal munkához látni. Természetesen méltányosan figyelembe véve, hogy a többieknek is meg kell érkezniük, ámde betartva a szabályok szabta időkereteket.
Vagyis a bíborosok megszokták, hogy hatással vannak a folyamatokra, és hatással is akarnak lenni. Teszik ezt küldetéstudatuk magabiztosságával. Megszólalásaik, minden egyes megnyilvánulásuk jelentőségteljes. Aki 80 felett van, az elveinek megfelelően igyekszik támogatni a számára elfogadható irányt, aki pedig 80 alatti, önmagáért is beszél.
Ferenc pápa is beszámolt arról, hogy egy pontokba szedett feladatsort tárt a többiek elé - ez annyira meggyőző volt, hogy választási kortesbeszédként szolgált. Persze olyan is lehet, hogy valakire a többiek illesztik rá a közös elképzelést - bár némán biztosan nem lehet pápává válni.
Mindez tehát elvezetett a következő, már említett tanulsághoz:

3. Az Egyházra váró kihívásokról beszélgetve választódnak ki a főbb jelöltek.
A legtöbbször feltett kérdés azt feszegette, hogy Ferenc pápa irányvonalának folytatása várható-e, vagy az attól való elfordulás.
Nagyon megütött a jezsuiták generálisának, Arturo Sosának a meglátása: a konklávé nem Ferenc, hanem Péter utódját keresi.
Ezzel is arra utalt, hogy az Egyház vezetése nem a kis lépések mértékével meghatározandó, hanem egy jóval nagyobb képet kell nézni. Mondhatni, a teljességet.
Ezzel persze vannak bajaim, ami látszik a feladatok kijelölésében. És ez a következő tanulságom.
A bíborosok is hajlamosak a jelenben élni, és megfeledkezni az előző konklávé előtti hangulatról.
II. János Pál halálával olyasmi volt a fejekben, hogy minden szépen megy előre, nagy pápánk volt, nehéz lesz az örökébe lépni, de szinte mindannyian az ő kreáltjai vagyunk, úgyhogy egy kicsit el kell csak rendezni itt a dolgokat, hát itt van nekünk a helyettese, Ratzinger, aki eddig is intézett mindent, most is kezében tart mindent, jó lesz ez így.
Aztán nem lett. Kiderült, hogy a rendrakás kissé komplikáltabb dolog. Ezt maga Benedek is felismerhette egy ponton. Biztos vagyok, hogy részben ezért mondott le.
Amilyen elsöprő fölényben volt anno ő, ahhoz képest Bergolgiónak bent is meg kellett kötnie a maga alkuját (ki is tartott mindvégig a javára visszalépő Ouellet mellett). Bár csak egy körrel tartott tovább Ferenc megválasztása, a sok-sok szekrényből potyogó csontváz miatt nem tűnt nagynak a vállalkozókedv.
Na, mintha ezt felejtették volna el. Hogy milyen kongó, üres, felszínes és csőd felé haladónak tűnt az Egyház 12 éve. Mennyire kiáltott egy Ferencért - aki olyan PR-lökést adott az egész katolicizmusnak, amit lehetetlen a megfelelő mértékben dicsérni.
Az átláthatóság elkezdett alakulgatni, a hívőkhöz való aktív kötődés kultúrája megjelent a felsőbb körökben is - de ezek csak az első lépések voltak, amiket Ferenc személyisége tett eléggé. Ő volt a garancia arra, hogy ezen az úton marad az Egyház.
A bíborosok, úgy tűnik, nincsenek tisztában azzal, hogy Ferenc mint ígéret volt jelen, és annak az ígéretnek meg kellene felelni. A távlati képre összpontosítva ez a részlet mintha elveszne.
Ez az előző tanulság konkretizálása. És erősen összefügg a progresszivitás/konzervativizmus választással. Igenis, az Egyház keretrendszerében is van előre meg hátra. Vagy lassan előre, sőt akár előre, de egyáltalán nem nyílegyenesen.
Itt hozom be az újabb tanulságot:

4. A világi hatalmak igenis próbálják befolyásolni a pápa kiválasztását.
Nincs ebben semmi különös. Ahogy a bíborosok, úgy az országok (vezetői) is érdekeket képviselnek, és megtesznek mindent azért, hogy a számukra legkedvezőbb teret alakítsák ki.
Egészen meglepő volt látni a különféle közösségi oldalakon, ahogy egy-egy bejegyzés, amely önmagában nem tűnt annyira érdekesnek, megsokszorozódva jött elém.
Még-még elment, hogy a Tagle bíborosról készült felvétel, amin az Imagine-t énekli, a túlvilág tagadásaként értelmeződik. Valahogy ennek a terjedését megértettem. Az is vicces volt, ahogy Sarah és Leo Burke kettősét a támogatók és ellenzők egyaránt megosztják. Ez is tanulságos, hogy aki ördögöt kiált, a jelentőségét is emeli.
A The Pillar például Sarah bíborosról meg is állapította: “Already Cardinal Robert Sarah is trending on social media, having become practically a meme candidate, even while his likelihood of being elected is quite small.” Tele volt vele a net. Miközben nem egy megnyerő személyiség. Azért ezt nehéz organikusnak látni…
Rám meg vagy 1,5 napig öntötte az X Timothy Dolan minden kis mozdulatát. Azt gondoltam - és tudom, az ilyet nehéz bizonyítani -, van egy akarat a háttérben, amelynek ez az érdekében áll.
Hogy összekapcsoljam a gondolataim: mintha a bíborosok elfelejtették volna a Benedek alatti érzést. Hogy nem lehet csak úgy szép csöndben rendet rakni. Ez a gondolat egyszer már megbukott. És erre a The Pillar podcastjében is mi szerepel? Ahogy a Wikipédia idézi, olyan valaki kell, aki időt ad az Egyháznak megemészteni Ferenc pápaságát (will give the Church time to digest the Francis papacy).
Dolanről is több olyan cikk születtett, amely kihangsúlyozta, felülértékelte a szerepét. Tudható, hogy Trump közvetlen köréhez tartozik. A legszebb, hogy Dolan nagyon meggondoltan a feladatok kijelöléséről nyilatkozik. Ahogy azt fentebb írtam, ez a járható út, nem a személyről való beszéd. Ő az új pápától világosabb tanítást és a hagyományok nagyobb tiszteletét várja el (the next pontiff should embody “more clarity in teaching” and “more refinement of the Church’s tradition”).
Egy karizmatikus, karakán, az autoritásokkal szemben a kesztyűt felvevő vezető nem hiányzik a nagykutyáknak. Bölcs belátás, hogy Sarah radikalizmusát fölösleges támogatni. Nem életszerű. De egy Dolanon keresztül el lehet ültetni vagy meg lehet erősíteni egy gondolatot, amellyel akár kényelmesebb lehet az élet.
Ennél az okoskodásnál emlékeztetem magam egy szintén kézenfekvő tanulságra:

5. A sok-sok infó sűrűjében elbizonytalanodik a perspektíva.
A bíborosok kisebb-nagyobb ügyeinek, betöltött pozícióinak ismerete néhány meglátásra elég. Többre talán nem. Nem tudjuk, mennyire őszinték egymással, magukkal, ki melyik csoportosuláshoz csapódik ilyenkor. Annyi mindent nem tudunk. De ez a nem tudás a főbb erővonalak azonosításához éppen elég.
Elég ahhoz, hogy úgy gondoljam, a konzervatívok ugyan most kevesebben maradtak, de vagy éppen ezért mintha határozottabban állnának össze, míg a haladóbbak bizonytalanok a haladás mikéntjében. Ezért is érzem azt, hogy Ferenc megválasztásához hasonlóan 3-4 komolyabb jelölt is lehet.
Aztán jönnek ezek a hírek, elönt egy-egy hullám, és túldimenzionálok néhány részletet. Például ilyen, amikor Kevin Farrell miseruhája kapcsán előkerül egy régi kép Benedekről ugyanabban a ruhában - jelent valamit? Talán, de túldimenzionálni nem kellene. Hiszen ahogy írtam, ezeken a csoportos megbeszéléseken szépen elkezd kirajzolódni valami olyasmi, amiről sok fogalmunk nem lehet.

6. Mi csak a 0. percet ismerhetjük valamennyire.
Hogy utána mi történik, az a közösségek rejtelmes működéséről szól. Arról, hogy egy-egy gondolat, elképzelés hogyan kap szárnyakat, és ezáltal milyen leírást adnak a bíborosok az Egyházra váró feladatokról. Arról szól, hogy ez a leírás mennyiben találkozik egy-egy személy adottságaival, vagy mennyire ütközik egy-egy befolyásosabb tag elképzeléseivel. És aztán lehet, hogy a folyamat megreked valahol, és új lendületre lesz szüksége. Nem feltétlenül tér le a saját útjáról, és ha nem is 4-5 szavazás alatt, de mondjuk, legkésőbb a 3. teljes nap végére, még a 13. szavazás előtt vagy éppen a 13. szavazáson megszületik a döntés.
Lehet számolgatni, megbecsülni, hogy bevállalnak-e 70 alattit, vagy még 75 alattit sem? Hogy a Kúriáról lehet-e pápa valaki? Meg lehet kérdezni a mesterséges intelligenciát… De akkor sem tudjuk, pontosan mi és milyen hatással hangzik el ezeken a bíborosi megbeszéléseken.
A füst felszáll - de a misztikum megmarad.

____
Egy kis ChatGPT-játék:
nemzetközi, megbízható és többnyelvű sajtóforrások alapján:

**2025. április 15.**
1. Matteo Zuppi – 23%
2. Víctor Manuel Fernández – 18%
3. Jean-Claude Hollerich – 15%
4. Péter Erdő – 12%
5. Christoph Schönborn – 8%

**2025. április 25.**
1. Matteo Zuppi – 26%
2. Jean-Claude Hollerich – 19%
3. Víctor Manuel Fernández – 17%
4. Cristóbal López Romero – 11%
5. Pierbattista Pizzaballa – 9%

2025. április 28.

1. Matteo Zuppi – 27%
2. Jean-Claude Hollerich – 21%
3. Víctor Manuel Fernández – 16%
4. Cristóbal López Romero – 12%
5. Pierbattista Pizzaballa – 8%

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.