2016-tól kezdődően néhány évig abban a szerencsés helyzetben lehettem a hozzám hasonló irodalomkedvelőkkel együtt, hogy három különböző díj listáját is szemlézhettem, válogathattam a legfrissebb magyar megjelenésekből, és összevethettem az egyes listákat hasonlóságok és eltérések után kutatva.
Milyen szép is volt, hogy létezett ez a trió, amit úgy szoktam címkézni, hogy a szakma (Aegon-díj), a piac (Libri-díj) és az olvasók (Merítés-díj) közösségének elismerése. Mára csak a 10. évadára készülő Merítés-díj maradt talpon.

Az újságírásban manapság szokásos módon íme négy adat, amelyeknek összefűzéséről és a hozzájuk kapcsolódó reflexiókról szól ez a blogbejegyzés:

2020. április: utoljára adják át az Aegon-díjat. A 15. évben Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című verseskötete kapta az elismerést.
// Az ELTE BTK híradása

2021: A magyar kormány először megakadályozza, hogy az osztrák Vienna Insurance Group megvásárolja az Aegon Biztosítót, majd végül engedélyezik, hogy decemberben a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. bevonásával együtt szerezzék meg a magyar érdekeltséget.
// Idézet az angol nyelvű sajtóközleményből:
“Wiener Versicherung Gruppe (VIG) and the Hungarian government have reached an agreement on the principles of a cooperation and the further course of action, which provides for a participation of 45% by the Hungarian state in the Hungarian AEGON companies and UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.”
“The Hungarian government has nominated Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt., a 100% state-owned Hungarian holding company, as negotiating partner.“

2022. május: utoljára adják át a Libri-díjat: “2022-ben a Libri irodalmi díjat Krasznahorkai László Herscht 07769 című elbeszélése, a közönségdíjat pedig Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című politikai szatírája kapta.”
// A hír a Libri Bookline Zrt. oldaláról, mivel mára a teljes tartalom eltűnt a hivatalos helyről, a libri.hu oldaláról. Az emlékezet beszántása is fontos jelzés lehet mindenkinek.

2021 áprilisában a Mathias Corvinus Collegium vétójoggal együttjáró kisebbségi tulajdonrészt szerez a Libri Csoportban, majd 2023 nyarára gyakorlatilag a teljes tulajdonjogot megszerzik.
// Szép elemzés az egész történetről a G7-en.

Olvasóként és kiadói szakemberként mindig is odafigyeltem a nagyobb könyves díjakra. A Merítés-díj alapítását is azért kezdeményeztem, mert az Aegon-díjat ugyan nagyon nagyra tartottam, de túlságosan szakmainak éreztem, amely az olvasóktól kicsit távolabb lévő régiókban működik, és úgy éreztem, egy alulról építkező díj megfelelő párja lehetne a kulturális életben.
Ebbe a játéktérbe lépett be a mindössze hét évadot megélő Libri irodalmi díj és közönségdíj, amelyet az Alexandra kiesésével a könyvkereskedelemben szinte egyeduralkodónak tekinthető Libri Csoport működtetett. Ez a díj komoly marketingerővel rendelkezett, nagyszabású rendezvényen adták át a díjakat, és már a kiválasztási folyamatba is közismert embereket vontak be, akik a kulturális élet legkülönfélébb területein, tehát nem csak kifejezetten az irodalom területén mozogtak.
Mindkét díj megszűnése, ahogy a fent belinkelt cikkek tanúsítják, gazdasági folyamatok részének is tekinthető. Tulajdonosváltás, anyagi megszorítás… Nincs itt semmi látnivaló, a díjmegszűnések csak mellékes események a nagy képben. Valóban, lehet ilyet mondani, de hogy nagyon odafigyeltek, nehogy továbbra is működhessenek ezek a kulturálisan igenis fontos díjak, az biztos.
Tanulságos idézni az Index híradását, amelyből az információfókuszálásról sokat lehet tanulni. Bár szép sorban listázza, mit is gondoltak egészen sokan a Libri-díj beszüntetéséről, a nyitómondat minden egyebet jelentéktelenné tesz:
“Nagy port kavart az írótársadalomban, hogy gazdasági megfontolások miatt nem adják át idén a Libri irodalmi díjat és irodalmi közönségdíjat.”
Így, ennyi. Gazdasági okok a tények, és jöhetnek a vélemények…

Nem vagyok újságíró, és 2021 tavasza óta 2,5 éve várok egy cikkre vagy csak kisebb hírekre, amelyekből megtudhatom, hogy az immár Alfaként működő Aegon-utód mit tervez a kultúra terén, kívánja-e bármilyen formában továbbvinni a szép hagyományokat, vagy sem. Nem tudom, volt-e újságíró, aki fáradhatatlanul kérdezgette őket, de én nem találtam semmi nyomát ennek.
A Libri története a többségi tulajdonlással egyértelműbb. Ott aztán tényleg nincs mire várni. Ahogy eddig tapasztaltam, az új alapítások eleve jobban tetszenek a kormánynak, mint az átszabások, vagyis a megfelelő személyeknek átadott Libri-díjra nem számítok, és előbb lesz egy eleve az MCC által kitalált vagy nagymértékben finanszírozott valami. Végül is, Irodalmi Műhelyük van. Ugyan helyesen nem tudnak írni, lásd Tibor Fischer tisztségét: “Műhely vezető”, és még a művei listájában is elírták az egyik legvicesebb könyvének a címét, ami A Gógyigaleri - csak ajánlani tudom.
Vártam tehát, és még mindig el tudom képzelni, amint megjelenik egy hír, hogy az Aegon-díj Alfa-díjként hamarosan ismét átadásra kerül, de azért elég halvány ez a remény. 3,5 év eltelt az utolsó Aegon-átadástól, és mivel látom és érzem, hogy éppen minden nappal elveszik itt valami Mohácsnál, úgy gondoltam, ideje legalább nekem egy kis kavicsot bedobnom a nagy vízbe ezzel a blogbejegyzéssel.
Álljon együtt ez a négy link itt emlékként.
Nem vagyok újságíró: nem kerestem meg senkit a bizottságok egykori tagjai közül, sem a cégektől, alapítványoktól. Eltelt sok idő, és úgy gondolom, aki akart bármit is elmondani, már megtette.
Éppen ezért megköszönöm, ha bárki kiigazít, kiegészít vagy éppen megcáfol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.