2018.06.09. 15:04
A kortárs magyar irodalom listázása (2015-ös művek)
Míg hosszú időn keresztül az Aegon-díj tízes listája volt az egyetlen, amely alapján az olvasók tájékozódhattak, 2016-ra az egy évvel korábban indult Merítés-díjjal és az első évadát futó Libri-díjjal hirtelen háromra nőtt azoknak a listáknak a száma, amelyek orientálódni segítettek a friss magyar megjelenések világában.
Mindhárom listának megvan a maga karakterisztikája. Az Aegon és a Libri is műnem szempontjából vegyes csomagokat állított össze. Engem mint a prózával foglalkozó Merítés-zsűri tagját elsősorban a széppróza érdekel, így ebből a szempontból vetem össze a három listát.
Összesen 16 érintett műről van szó. Ezekből mindössze kettő szerepel mindhárom helyen. Bartis Attila A vége című regénye a Librinél és a Merítésnél is megnyerte a közönségszavazás kategóriát, Szvoren Edina novelláskötete, Az ország legjobb hóhéra azonban nem gyűjtött be elsőséget, bár annyi tudható, hogy a Merítés-zsűri szavazásán épphogy lemaradt az első helyről. Ez alapján mondhatjuk, hogy talán ez a két könyv volt az év legfontosabb könyve.*
Lejjebb már nincs ekkora összhang. A következő fokozat azoknak a műveknek a csoportja, amelyek legalább két listán szerepelnek – ezek között nincs ott a Merítés-díj zsűrijének kiválasztottja, Darvasi László Isten. Haza. Csal. című novelláskötete. Ott van viszont ez a három mű: Dragomán György: Oroszlánkórus; Esterházy Péter: A bűnös; Térey János: A Legkisebb Jégkorszak – és mindhárom az Aegon és a Libri listájának metszetében található, vagyis ez a két lista áll közelebb egymáshoz.
A fenti következtetés azért különleges, mert a Merítés-lista az egyetlen tematikus a három közül, vagyis ezen mind a tíz tétel a fikciós szépprózához tartozik. Ehhez képest az Aegonnál 6, a Librinél 7 könyv jöhet számításba. Logikus lenne az a feltételezés, hogy a Merítés-tízesbe nagy százalékban fér bele a másik két lista összes műve, és hogy éppen a két rövidebb lista átfedése lesz arányosan kisebb.
Mégis: míg az Aegon és a Libri szinte teljesen fedi egymást, addig a Merítés-listának nyolc saját műve van!
Az Aegon és a Merítés előző évi összevetése nem mutatott rá ennyire markáns különbségre, de akkor az Aegon-tízesből szokatlanul sok, 9 db mű tartozott ebbe a műnembe, így nagyobb esély volt az egyező ítéletre, ám a 6-os közös metszet még így is egészen összecsengő ízlésről árulkodott.
Hogy mivel lehet mindezt magyarázni? Ami a kettős összecsengést illeti: mivel az új Libri-díj is közéletileg meghatározott díj, hiszen az első körben „60, a magyar kulturális életben megkerülhetetlen személyiség voksolt 5-5” könyvre, ezért nem véletlen az egybeesés. Az Aegon alapvetően határozta meg az elmúlt években a kulturális élet ízlésvilágát.
A Merítés-díj eltérését még annyiból érdemes vizsgálni, hogy ott bele lehet látni a lapokba. A másik két díjnál végeredményt tudunk, mást nem. A Merítés-díj viszont a moly.hu honlapon működik, a zsűritagok ismertek, és a művekről írott szöveges értékeléseik elolvashatók. A másik két lista közös hármasához tartozó értékelésekre érdemes rápillantani, és elgondolkodni, vajon miért szorultak ki a jóval szélesebb Merítés-listáról. Elöljáróban egy viszonyítási adat, amely persze nem csupán a zsűri értékelése, hanem a teljes olvasói közösség véleménye alapján alakult ki, ám mivel a zsűri végzi el leghamarabb az értékeléseket, ebben az adatban nagyban benne vannak ők is: a tízes listán szereplő művek százalékos tetszési indexében 2016. szeptember 30-án a legalacsonyabb érték 78% volt.
Dragomán György: Oroszlánkórus; 87%
Nagyon magas a kötet tetszési indexe, ráadásul a legnépszerűbb szerzők egyikéről van szó. Ha megnézzük a molyos értékeléseket, egyértelműen támogató szövegeket találunk. A zsűrinek megvan az a jó szokása, hogy a be nem kerülő könyveket is ajánlja. Erről a kötetről ezt írták: „az utolsó napokban hullott ki a tízből. Talán azért (de ez csak egy magánteória), mert a Máglya olyan jelentős regény volt, hogy egy azt követő novelláskötet vele összemérve feltétlenül könnyűnek találtatik.” Úgy tűnik tehát, hogy ez a mű hajszállal maradt csak le, vagyis itt nem gyökeresen eltérő ízlésű zsűriről van szó.
Esterházy Péter: A bűnös; 65%
A bűnösnek ritka rossz a molyos recepciója. De ez némiképp kiterjeszthető EP egész életművére: a könyvek nagyrészt 75 és 85% között ingadoznak. Ha Nádassal hasonlítjuk össze, akkor nála inkább 80-tól indul a menet. Persze ez ennél összetettebb. A műről többen is markáns véleményt formáltak. A bűnös kapcsán a modern festészet nehezen befogadhatóságát is érdemes számításba venni, ám ez inkább a zsűrin kívüliek értékeléseiben jön elő. Kuszma mondata tételszerű: „Szerintem Esterházy csak önmagához képest lehet rossz, amúgy nem.” De azért hangsúlyos, hogy enervált személyességet emleget. giggs85 keményebben fogalmaz: „Esterházy nagyon nem az én világom, de amit most írt, az csapnivaló, értékelhetetlen…” Vagyis részint az értetlenség, érthetetlenség is elhangzik, általánosságban az értő olvasásokkal együtt is egyértelműen negatívak a kritikák.
Dragománnal kapcsolatban is felmerült bennem, hogy csak önmagához képest lehet rossz(abb). Azaz míg előző évben A máglyával elsöprő erővel közönségdíjat nyert, és a zsűri végső listáján is elöl végzett, talán túl nagyra nőttek az elvárások vele szemben. Esterházytól is a Márk-változat korábban felkerült a listára, plusz már tudható, hogy egy évvel később a Hasnyálmirigynapló is. A zsűrire tehát nem jellemző egyáltalán EP-ellenesség vagy EP meg nem értése. Inkább csak ez az életműben is kisebb jelentőségű alkotás kevéssé fogta meg a zsűrit.
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak; 79%
Úgy tűnik, azért a zsűrit ez a mű is megosztotta. Persze egy ekkora zsűriben valószínűleg üzemszerű a polifónia. Az összefoglaló karc nem kertel: „akiket nem nyert meg maradéktalanul, elsősorban a szélesebb kitekintés és a felvillantott ötletek mélyebb kidolgozásának hiányát rótták fel neki.
Sokaknak viszont elnyerte a tetszését”
Bár engem is támogatóként idéz a karc összeállítója, valahogy én is kifogásolom: „Kétségkívül nagy tehetség által alkotott nagy mű, tehát adomány és munka egy helyen, a végeredmény mégis puhán fed csak, mint a hó, s úgy is olvad el.”
Az újabb, és tényleges végkövetkeztetés tehát ismételten csak az a jó hír, hogy a magyar irodalomnak nagy merítése van egyetlen évet tekintve is. Egy-egy kiemelkedő művet ugyan mindenki elfogad, de az egészen jó művek olyan mennyiségben jelennek meg, hogy könnyedén lehet nagy a szórás.
2015-ös művek | Aegon | Libri | Merítés |
Bartis Attila: A vége | x | x | x |
Danyi Zoltán: A dögeltakarító | x | ||
Darvasi László: Isten. Haza. Csal. | x | ||
Dragomán György: Oroszlánkórus | x | x | |
Esterházy Péter: A bűnös | x | x | |
Forgách András: Élő kötet nem marad | x | ||
Garaczi László: Wünsch híd | x | ||
Györe Balázs: Halálom után eltüzelni! | x | ||
Hazai Attila: A maximalista | x | ||
Kováts Judit: Elszakítva | x | ||
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza | x | ||
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora | x | ||
Potozky László: Éles | x | ||
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra | x | x | x |
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak | x | x | |
Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja | x |
* A Libri zsűrijének díját és az Aegon-díjat is verseskötet nyerte. Ezek szerepelnek is a Merítés-díj lírával foglalkozó listáján, noha végül másik két kötet nyert ebben a kategóriában.
Szólj hozzá!
Címkék: magyar díjak adatok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.