Míg hosszú időn keresztül az Aegon-díj tízes listája volt az egyetlen, amely alapján az olvasók tájékozódhattak, 2016-ra az egy évvel korábban indult Merítés-díjjal és az első évadát futó Libri-díjjal hirtelen háromra nőtt azoknak a listáknak a száma, amelyek orientálódni segítettek a friss magyar megjelenések világában.

Mindhárom listának megvan a maga karakterisztikája. Az Aegon és a Libri is műnem szempontjából vegyes csomagokat állított össze. Engem mint a prózával foglalkozó Merítés-zsűri tagját elsősorban a széppróza érdekel, így ebből a szempontból vetem össze a három listát.

Összesen 16 érintett műről van szó. Ezekből mindössze kettő szerepel mindhárom helyen. Bartis Attila A vége című regénye a Librinél és a Merítésnél is megnyerte a közönségszavazás kategóriát, Szvoren Edina novelláskötete, Az ország legjobb hóhéra azonban nem gyűjtött be elsőséget, bár annyi tudható, hogy a Merítés-zsűri szavazásán épphogy lemaradt az első helyről. Ez alapján mondhatjuk, hogy talán ez a két könyv volt az év legfontosabb könyve.*

Lejjebb már nincs ekkora összhang. A következő fokozat azoknak a műveknek a csoportja, amelyek legalább két listán szerepelnek – ezek között nincs ott a Merítés-díj zsűrijének kiválasztottja, Darvasi László Isten. Haza. Csal. című novelláskötete. Ott van viszont ez a három mű: Dragomán György: Oroszlánkórus; Esterházy Péter: A bűnös; Térey János: A Legkisebb Jégkorszak – és mindhárom az Aegon és a Libri listájának metszetében található, vagyis ez a két lista áll közelebb egymáshoz.

A fenti következtetés azért különleges, mert a Merítés-lista az egyetlen tematikus a három közül, vagyis ezen mind a tíz tétel a fikciós szépprózához tartozik. Ehhez képest az Aegonnál 6, a Librinél 7 könyv jöhet számításba. Logikus lenne az a feltételezés, hogy a Merítés-tízesbe nagy százalékban fér bele a másik két lista összes műve, és hogy éppen a két rövidebb lista átfedése lesz arányosan kisebb.

Mégis: míg az Aegon és a Libri szinte teljesen fedi egymást, addig a Merítés-listának nyolc saját műve van!

Az Aegon és a Merítés előző évi összevetése nem mutatott rá ennyire markáns különbségre, de akkor az Aegon-tízesből szokatlanul sok, 9 db mű tartozott ebbe a műnembe, így nagyobb esély volt az egyező ítéletre, ám a 6-os közös metszet még így is egészen összecsengő ízlésről árulkodott.

Hogy mivel lehet mindezt magyarázni? Ami a kettős összecsengést illeti: mivel az új Libri-díj is közéletileg meghatározott díj, hiszen az első körben „60, a magyar kulturális életben megkerülhetetlen személyiség voksolt 5-5” könyvre, ezért nem véletlen az egybeesés. Az Aegon alapvetően határozta meg az elmúlt években a kulturális élet ízlésvilágát.

A Merítés-díj eltérését még annyiból érdemes vizsgálni, hogy ott bele lehet látni a lapokba. A másik két díjnál végeredményt tudunk, mást nem. A Merítés-díj viszont a moly.hu honlapon működik, a zsűritagok ismertek, és a művekről írott szöveges értékeléseik elolvashatók. A másik két lista közös hármasához tartozó értékelésekre érdemes rápillantani, és elgondolkodni, vajon miért szorultak ki a jóval szélesebb Merítés-listáról. Elöljáróban egy viszonyítási adat, amely persze nem csupán a zsűri értékelése, hanem a teljes olvasói közösség véleménye alapján alakult ki, ám mivel a zsűri végzi el leghamarabb az értékeléseket, ebben az adatban nagyban benne vannak ők is: a tízes listán szereplő művek százalékos tetszési indexében 2016. szeptember 30-án a legalacsonyabb érték 78% volt.

Dragomán György: Oroszlánkórus; 87%

Nagyon magas a kötet tetszési indexe, ráadásul a legnépszerűbb szerzők egyikéről van szó. Ha megnézzük a molyos értékeléseket, egyértelműen támogató szövegeket találunk. A zsűrinek megvan az a jó szokása, hogy a be nem kerülő könyveket is ajánlja. Erről a kötetről ezt írták: „az utolsó napokban hullott ki a tízből. Talán azért (de ez csak egy magánteória), mert a Máglya olyan jelentős regény volt, hogy egy azt követő novelláskötet vele összemérve feltétlenül könnyűnek találtatik.” Úgy tűnik tehát, hogy ez a mű hajszállal maradt csak le, vagyis itt nem gyökeresen eltérő ízlésű zsűriről van szó.

Esterházy Péter: A bűnös; 65%

A bűnösnek ritka rossz a molyos recepciója. De ez némiképp kiterjeszthető EP egész életművére: a könyvek nagyrészt 75 és 85% között ingadoznak. Ha Nádassal hasonlítjuk össze, akkor nála inkább 80-tól indul a menet. Persze ez ennél összetettebb. A műről többen is markáns véleményt formáltak. A bűnös kapcsán a modern festészet nehezen befogadhatóságát is érdemes számításba venni, ám ez inkább a zsűrin kívüliek értékeléseiben jön elő. Kuszma mondata tételszerű: „Szerintem Esterházy csak önmagához képest lehet rossz, amúgy nem.” De azért hangsúlyos, hogy enervált személyességet emleget. giggs85 keményebben fogalmaz: „Esterházy nagyon nem az én világom, de amit most írt, az csapnivaló, értékelhetetlen…” Vagyis részint az értetlenség, érthetetlenség is elhangzik, általánosságban az értő olvasásokkal együtt is egyértelműen negatívak a kritikák.

Dragománnal kapcsolatban is felmerült bennem, hogy csak önmagához képest lehet rossz(abb). Azaz míg előző évben A máglyával elsöprő erővel közönségdíjat nyert, és a zsűri végső listáján is elöl végzett, talán túl nagyra nőttek az elvárások vele szemben. Esterházytól is a Márk-változat korábban felkerült a listára, plusz már tudható, hogy egy évvel később a Hasnyálmirigynapló is. A zsűrire tehát nem jellemző egyáltalán EP-ellenesség vagy EP meg nem értése. Inkább csak ez az életműben is kisebb jelentőségű alkotás kevéssé fogta meg a zsűrit.

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak; 79%

Úgy tűnik, azért a zsűrit ez a mű is megosztotta. Persze egy ekkora zsűriben valószínűleg üzemszerű a polifónia. Az összefoglaló karc nem kertel: „akiket nem nyert meg maradéktalanul, elsősorban a szélesebb kitekintés és a felvillantott ötletek mélyebb kidolgozásának hiányát rótták fel neki.
Sokaknak viszont elnyerte a tetszését”
Bár engem is támogatóként idéz a karc összeállítója, valahogy én is kifogásolom: „Kétségkívül nagy tehetség által alkotott nagy mű, tehát adomány és munka egy helyen, a végeredmény mégis puhán fed csak, mint a hó, s úgy is olvad el.”

Az újabb, és tényleges végkövetkeztetés tehát ismételten csak az a jó hír, hogy a magyar irodalomnak nagy merítése van egyetlen évet tekintve is. Egy-egy kiemelkedő művet ugyan mindenki elfogad, de az egészen jó művek olyan mennyiségben jelennek meg, hogy könnyedén lehet nagy a szórás.

2015-ös művek Aegon Libri Merítés
Bartis Attila: A vége x x x
Danyi Zoltán: A dögeltakarító x
Darvasi László: Isten. Haza. Csal. x
Dragomán György: Oroszlánkórus x x
Esterházy Péter: A bűnös x x
Forgách András: Élő kötet nem marad x
Garaczi László: Wünsch híd x
Györe Balázs: Halálom után eltüzelni! x
Hazai Attila: A maximalista x
Kováts Judit: Elszakítva x
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza x
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora x
Potozky László: Éles x
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra x x x
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak x x
Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja x

 

* A Libri zsűrijének díját és az Aegon-díjat is verseskötet nyerte. Ezek szerepelnek is a Merítés-díj lírával foglalkozó listáján, noha végül másik két kötet nyert ebben a kategóriában.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr5014005414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása