A vatera ha nem is 100 ft-os bolt, azért főleg az 50 ezer alatti értékesítés terepe. Persze az efölötti vásárlásokat eleve nehezebb észrevenni, hiszen abban a régióban csak 1-1 licit érkezik, vagy egy gyors, fix áras értékesítés történik, úgyhogy inkább csak a kikiáltási árak között lehet barangolni.
Nos, megnéztem: 2 milkás az abszolút csúcs.
Hogy mi ilyen ménkű drága? Nem magyar festő, az biztos...

De nem is egy Picasso. :)
Egy 1960-as, csehszlovákiai születésű festő megörökítette a Parlamentünket (akvarell, vászon, 90*100cm).

Drahoslav Solta csodás módon 1989-ben útra kelt, és Spanyolországban telepedett le, és itt sikerült magát a nemzetközi hírnévig futtatnia, melynek csúcsa - saját bevallása szerint - ez a cím: London Exhibition at The Royal Society for British Sculptors, Dora – House in 1999.

A honlapjáról azt is megtudhatjuk, hogy három prágai aukción mostanság milyen áron keltek el a festményei:
2009. december: 200.000 czk
2010. március: 80.000 czk (3333 euró)

És a 2011. januári:

220.000 Kc - Viadukt, 90*90 cm

Évek óta stabilan nagyjából 10 Ft-ért lehet 1 koronát kapni. Szóval tényleg 2 milkás festőről van szó...

Sajnos, azt hiszem, a most következő szövegem alapvetően cinikus lesz, noha mindig próbálok pozitívan nyilatkozni...
Tehát:

A képei nagyon jól megfelelnek egy olyan felső középosztálynak, mely szereti mutatni a gazdagságát, sőt még a művészetek iránti fogékonyságát is, ám semmiképpen nem akar belemenni a "művészet-e ez" kérdésbe.
Tulajdonképpen Dalí is ennek köszönheti a népszerűségét.
Az alapszükséglet: szép színek + alapvetően felismerhető témák + egyediség.
Mindhárom összetevő nélkülözhetetlen a varázslathoz.
A szép színek ahhoz kellenek, hogy az enteriőr megtartsa kellemes, bizalomgerjesztő hatását. Egy jóléti ember sem a családját, sem a befektetőit vagy üzlettársait nem elriasztani, hanem odavonzani akarja.
A figurális ábrázolástól való elszakadás már szintén valami devianciát sejtet, ráadásul a gyakorlati emberek beszélgetésénél a fent említett kérdéshez vezet azonnal, s vendéglátójuk előtt kénytelenek lennének elhallgatni általános véleményüket, mi szerint "szélhámos köcsög minden ilyen vásznat értelmetlenül összekenő seggfej". Bezzeg egy szép táj, netán egy pontosan felismerhető városrészlet mennyivel jobb beszédtéma: "Ezek a színek... Tényleg ilyen minden Spanyolba..."
De persze egyedinek is kell lenni, hogy látszódjék: ez egy művész alkotása.

"Amikor mentünk fölfelé az ejfelébe, hát mondom, legközelebb arabba megyünk. Arra vannak nagy magas toronyházak..."

Oké, a sárga irigység letudva: tetszenek ezek a festmények, csak nem tudom megfizetni őket; sőt, egy magyar művészt sem tudnék erre a szintre felfuttatni. Kellemesek, dekoratívak, nem ilyen avítt limlomok, és hát van egyedi világlátása, ó, most már hiába írom, hogy jó festő ez a Solta, én csak a célközönségen élcelődtem...

Miről is írok?
Alapvető anyagi biztonsághoz a mérsékelten újító művész juthat - de ő is csak kellő önmenedzseléssel.

Viszont a katalógusa megrendelhető!
"989 CZK or 42 EUR plus mail charges"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.