Idén dupla irodalmi Nobel-díjátadásra készülhet a kulturális élet. Jean-Claude Arnault-nak hívják a bűnöst, aki miatt a tavalyi év kimaradt, és aki tulajdonképpen nem csak sok-sok nőt, de magát az Akadémiát is megrontotta. Éppen ezért nem alaptalan az az elvárás, hogy akár mindkét díjat nőnek ítéljék oda. Ma és holnap bemutatok azok közül néhányat, akik a hozzáértők találgatásaiban felmerülnek. Az első adagban az európai és az észak-amerikai angol nyelvű kultúrkörhöz tartozó szerzők közül válogatok, mert bár az Akadémia vállaltan globális áttekintéssel kíván választani, mégsem lehetetlen, hogy a díjazottak egyike a magyar olvasók által is jobban ismert térségekből kerül ki. (Holnap pedig jön a 2. adag!)
Mindenki mellett és ellene is szólnak érvek – ezeket is a nemzetközi közvélekedésre alapozva fogalmaztam meg. Még egy kis esélyességi sorrendet is felállítottam, hogy nehezebb legyen nekem. A szerintem esélytelenebbtől indulok, és ha lehet éppen fogadni, akkor a születési éve mellé a mai brit mutatót is beírom.

Ljudmila Ulickaja (1943) (8:1)
pro: Az orosz írónő írt néhány kritikailag is sikeres művet (Daniel Stein, tolmács; Jákob lajtorjája), összességében pedig a klasszikus regényírók kivesző fajához tartozik, akik családokat, egyedi sorsokat követnek végig. Olvasói biztonságban figyelhetik az élet nevű művész kiszámíthatatlan alkotókedvének megnyilvánulásait. Munro vagy Ishiguro után akár elképzelhető az ő elismerése is.
contra: Nem nevezném sem újítónak, sem különösebben zseniális szellemnek. Bár prózája egyedi és színvonalas, mégsem képvisel külön minőséget az irodalmi palettán. 

Dubravka Ugrešić (1949)
pro: az Amszterdamban élő horvát írónő nemzetközileg elég sikeresnek mondhatja magát. Legnagyobb elismerése a Nobel-riválisként kezelt, amerikai Neustadt International Prize for Literature. Esszéket és novellákat ír, így még a regényírók túlzott támogatásától ódzkodó Akadémiának is szimpatikus lehet.
contra: Gyakran a marginalitás éppen szimpatikus az SA szemében, Ugrešić azonban inkább elitista. Végtelenül kulturált, rafináltabb intelligenciát igénylő szövegeket állít elő. Talán idén biztosabbra akar menni az SA.

Sofi Oksanen (1977)
pro: A fiatal írónő kortársai közül messze a leghíresebb. Regényei mellett színpadi darabokat ír, márpedig a dráma a díjazási listán kifejezetten alulreprezentált műnem.
contra: Nem is csak az a baj, hogy fiatal, hanem hogy még nem hozott össze annyit, hogy az egy életmű jelentős szeletének legyen nevezhető. Amit írt, az még nem ad ki egy egész képet.

Margaret Atwood (1939) (10:1)
pro: A legesleghíresebb írónő ma a világon. Különféle területeken alkot, közéletileg is aktív, igazi meghatározó személyiség.
contra: Vele külön cikkben is foglalkoztam. A legsúlyosabb ellenérv éppen elismertsége: neki van talán a legkevésbé szüksége egy ilyen kitüntetésre, márpedig az Akadémiának általában van egy hatáserősítő szándéka is.

Olga Tokarczuk (1962) (7:1)
pro: A díj egyik nagy esélyese, így egészen sok érv szól mellette. Éppen akár az is, hogy jelentős műveket alkotott már, ám a Nobel-díjjal újabb és igen komoly távlatok nyílhatnak előtte.
contra: Itt a lista élén fogynak az ellenérvek. Talán csak annyit lehet mondani ellene, hogy vannak idősebb szerzők, akik nála is jobban rászolgáltak az elismerésre.

Anne Carson (1950) (4:1)
pro: A kanadai költőnőt tartják az idei legnagyobb esélyesnek. A költészet terén mára szinte eltűntek vagy legalábbis megritkultak a mindenkire hatással lévő, nemzetközi vonatkoztatási pontként szolgáló költők – ő azon kevesek közé tartozik, akiket megkerülhetetlennek nevezhetünk.
contra: Vele kapcsolatban leginkább technikai problémának nevezhető kifogások merülnek fel: angol nyelven alkot, akárcsak az utóbbi két díjazott. Ráadásul 2013-ban szintén kanadai szerzőt tüntetett ki az SA Alice Munro személyében.

Annie Ernaux (1940)
pro: A legfontosabb francia íróról beszélünk, akit élő klasszikusként tartanak számon, és bár angolul sok könyve elérhető, igazán nem nevezhető sztárnak.
contra: Nem mondok ellenérvet, és nem is tudok. Legfeljebb azt, hogy szerénységéből következő viszonylagos észrevétlensége visszaüthet rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.