Ha a díjazott jó író, számít-e, ha nem sikerül közel kerülnünk a díjat odaítélő csoporthoz? Számít-e, ha az Akadémiának még véletlenül sem sikerül szimpatikus lépéseket tennie?
Pedig 2019-ben igazán megvolt az esélyük, de akkor most sajnálnunk kellene, hogy Peter Handke nyerte el a Nobel-díjat… Vagy mégiscsak jó ez így is?

Olga Tokarczuk tavaly nagyon is lehetséges névnek számított. Saját esélyességi listámon a 3. helyre tettem őt, és a fogadási listán is az élmezőnyben volt. Handkéra viszont nem csak zűrös politikai nézetei miatt számítottak kevesen, hanem mert minden olyan kategóriába beleesett, amely kategóriák már tömve voltak korábbi díjazottakkal: fehér, európai, idős, férfi – Tokarczuk sem a tökéletes ellentéte ennek, de míg díjazásának közösségi visszhangja pozitív volt, Handkéé egyértelműen negatív.
Én nem szomorkodom. Handke kiváló író, és örülök, hogy az Akadémia így tulajdonképpen megmentette az életművét. Még abban is bízom, hogy ellentmondásossága arra is jó, hogy az irodalommal foglalkozók ne feledkezhessenek meg a világ bonyolultságáról, hogy a fekete-fehér szétválasztás nem méltó intelligens emberhez. Persze nem mondom, hogy ne lett volna más, ne lett volna méltóbb, ne lett volna kiemelendőbb nála, akire jobban ráfért volna…
Magas labda volt tehát, az Akadémia pedig látványosan és a várakozásoktól nagyon is eltérő módon csapta le...

Idénre ennek mik a következményei?

1) Míg a következő pápára, de a Nobel-békedíjasra is lazán lehet fogadni, irodalom kategóriában csak október elején jelentek meg az oddsok. Jobb a békesség!
2) Handkéval és Tokarczukkal a közép-kelet-európai írók kiírták magukat az idei díjesélyesek közül. Nem csak a két magyar (Krasznahorkai és Nádas), de Cartarescu és Kadare is kikopott a listáról, és hiába követelik be, egyelőre Dubravka Ugrešićre sem lehet fogadni.
Van egy vicces író, aki minden évben humorosan közelít az esélyesekhez. Őt ez a dolog nem zavarja meg. Krasznahorkai-jellemzését is érdemes megnézni, Nádasét viszont idézem is: Magyarország második legfontosabb exportcikke – a neofasizmus után.
3) Mivel az irodalmi élet nem változik túl gyorsan, továbbra is a tavalyi cikkemben legesélyesebbnek vélt két szerzőt várom befutónak (Anne Carson, Annie Ernaux), és ezzel nem csak én vagyok így.

Most pedig jöjjenek a részletek.
A döntés-előkészítés alapvetően egy bizottság feladata, ez idén így néz ki

Két komoly változás történt tavalyhoz képest: a botrány után egyetlen nőnemű tag nem dobta be a tagságát, Kristina Lugn – ő idén májusban hunyt el, és helyére Mats Malm főtitkár került.
Fura ez így, mert ezzel tényleg az összes régi, botrány előttről itt maradt tag (9 fő) hímnemű. Tekintve a botrány természetét (amelynél a sajtóhírek már csak elvétve emlegetik a korrupciót vagy az infószivárogtatást, és csak a nők ellen irányuló szexuális bűncselekményekre szűkítik a jóval átfogóbb természetű problémahalmazt), mindenképpen átgondolandó, hogy a férfiak közül alig valaki érezte szükségét a kilépésig menő elhatárolódásnak, pedig a személyes és a kollektív felelősséget is megvizsgálva, minimum kisebbségbe kellett volna kerülniük. (Lásd a korábbi cikkemet!)
A másik, szintén megint elég furi változás: tavaly öt külsős szakértővel vértezte fel magát a bizottság, amiből kettő le is mondott az eredményhirdetés után. Gun-Britt Sundström kifejezetten Handke miatt, míg Kristoffer Leandoer inkább a nagyon lassú reformfolyamatra hivatkozott. A két szépíró helyére nem választottak senkit, úgyhogy maradt a két irodalomkritikus Rebecka Kärde and Mikaela Blomqvist, illetve a fordító-könyvkiadó Henrik Petersen, aki egyébként nagyon is kiállt Handke mellett.
Bár külsős szakértők is részt vesznek az előkészítésben, mostanság Per Wästberget szokás kulcsszereplőnek tartani, ő pedig egyértelműen az elismert, kulturális térségünkben nagy hatást tett szerzők díjazását tartja fontosnak, vagyis a tavalyi két európai díjazott után ez egy észak-amerikai díjazottat valószínűsít valamennyire – de csak mérsékelten, mert a fórumokon zajló találgatások alapján őt egyáltalán nem zavarná az sem, ha egymást követő több évben is európai lenne a díjazott.

A találgatásoknak sokféle forrása van. Az egyik legfurább a könyvtári kölcsönzések ellenőrzése, kigyűjtése. A Nobel Könyvtár katalógusa kereshető, és az adott címeknél az is látszik, hogy ki van-e kölcsönözve. Kicsit sziszifuszi munka, de elvégezhető.
Persze itt korántsem biztos, hogy díjazási célzattal hiányoznak valakinek a könyvei feltűnő számban. Így merült fel például Charles Simic és Louise Glück neve is, amellyel kapcsolatban hamar megállapították, hogy ezek a kölcsönzések valószínűleg még a kétévente kiosztott Tranströmer-díjhoz kapcsolódnak. Itt a zsűri elnöke... na kicsoda? Per Wästberg. A díjazott pedig az említett Louise Glück volt.
Kettejükön kívül Ernaux-tól kölcsönözték ki a legtöbb könyvet…
De Anne Carsont is olvassák, meg még jó néhány nem túl meglepő szerzőt. Néhány nevet kiírok ide:
Homero Aridjis, Friederike Mayrocker, Xi Xi, Rosa Liksom, Nádas Péter, Botho Strauß, Marie Norin, Jon Fosse és még sokan mások…

Nagyon érdekes sportág a közösségi média alapú jóslás. Az Akadémia felületein megjelennek korábbi díjazottak, és ezekre egyesek rá tudják vetíteni valamelyik esélyes képét.
Persze ha én kezelném a felületeket, én is különféle rekordokat, évfordulókat tennék ki… Így nem meglepő, hogy a kétszeres díjazottak időnként kikerülnek. Azért felmerült néhányakban, még a blogos díjhíradót vezető M.A. Orthoferben is, hogy valaki duplázni fog. Ő csak Coetzee esetében tudna elképzelni ilyen újbóli elismerést.
E merőben elképzelhetetlen (Dylan után ezt a jelzőt töröltük) kimenet mellett Grazia Deleddának mint első olasz női díjazottnak a megidézése kapcsán felmerült, hogy a legtöbb díjazottat Franciaország adta, de mind, beleértve a nem franciaországi franciául alkotókat vagy másik oldalról a franciaországi nem franciául alkotókat is férfiak. Szóval ideje egy franciául író nőt választani.
Éljen Annie Ernaux!

Ám akár ő, akár más lesz a díjazott, a trükkös választások miatt, vagy még inkább a sok nem nyertes mellett szóló érvek miatt egyben biztosak lehetünk, ennek a döntésnek is súlya lesz, és hatása ki tudja, meddig érződik majd...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.