– kötetekről kötetlenül 7. –

Könnyedén mondhatnám, két szögesen ellentétes kötet került a kezembe. Úgy állnak egymással szemben, mint a fekete meg a fehér szín. Csakhogy az egyiket ugyan tényleg a fekete szín határozza meg (31-szer fordul elő a szó a szövegben), a másikon viszont már az első rénézésre is a sárga uralkodik. A fekete-sárga párról meg inkább a méhek-darazsak jutnak eszembe – és ez találó is, ugyanis az a szöges ellentét sem feltétlenül igaz, mivel mindkettőnek a stílusában van valamilyen csúfondáros, évődő, csipkelődő felhang.

A fekete színt Terék Anna Háttal a napnak című kötetéhez társítottam. Nagyon adja magát, hiszen ez egy erős koncepciójú kötet. Az édesapa elgyászolása a központi téma. De nem egy csodás, kedves, agyonszeretett apukáról van szó, akit ideális kapcsolat fűzött a gyermekéhez. Terék Anna nehéz gyermekkort idéz fel, egy édesapa nehéz, alkoholizmusba fulladó életének árnyékában. A traumafeldolgozás tehát többrétű, és felnőttként a beszélő elszámol saját érzelmi diszfunkcionalitásával, párkapcsolati kudarcaival. Nagyon ötletes, ahogy mindez egy párkapcsolati szakítás időkeretében jelenik meg, amelyhez a döntés stílszerűen egy közösen átmúlatott éjszaka folyamán érik meg.

Nagyon jó, hogy a fájlban rá lehet keresni az ismétlődő motívumokra. Ahogy írtam, 31-szer fordul elő a fekete és a belőle képzett szavak +10 sötét-származékkal, aztán repedésből van 15, nyomból is 19, lyukból 14. Még lehet keresni további motívumokat. De ezt az olvasó is hamar észreveszi: a hiányok, törések, repedések, sikerületlenségek határozzák meg a szöveget.

Van azonban egy érdekesség. Már az első versben megjelenik az uramozó megszólítás. Ahogy írtam, alapvetően csúfondáros a hangnem. Ezt az enyhén spicces, kedveskedő, de túlságos közeledésnél azonnal hátrébbtaszító formátumot nekem még mindig Hernádi Judit hozza a legjobban. Az ő hangján szólalt meg a fejemben ez a kötet.

Szlukovényi Katalin kötete meg elsőre kis nyugisnak, békésnek tűnik. Aki csak nézelődik, aztán ha odafigyel az ember, rájön, hogy valami furcsát mond. Felületesen ez a kötet is könnyedén olvasható, és a stílusbeli meghökkentések is könnyen értelmezhetőek. Olyan kis jóléti sirámoknak is tűnhetnek a versek, hiszen egy sikeres családanya képe rajzolódik ki előttünk, aki vásárol, dolgozik, jógázik, vannak barátai, kollégái, szerető férje – persze nem göcsört nélküli körvonal rajzolja ki a világát.

Györgyi Annát választottam ehhez a kötethez magamban – persze Juliette Binoche szinkronjaként.

Itt egy józan, a látszatra nagyon is adó nő beszél, akinek magában azért igencsak megvan a véleménye mindenről. Ezért írtam, hogy csipkelődő a hangneme. Vagy legalábbis van valami felhangja, amitől párhuzamba lehetne állítani az igazi jóléti Barbie-életet kritizáló szövegekkel. A keleti csoda persze magyar narancs, de visszája annak is van.

Érdekes párt alkotott ez a két kötet az elmúlt napjaimban. Jól kiegészítették egymást, jól adták egymásnak a magukból hiányzókat. Regényszerűen jelent meg a két beszélő alakja. Szülő-gyermek viszonyhoz életkorban túl közeliek, testvérként sem stimmeltek, de még dolgozom a forgatókönyvön…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.