Vagy nem csak úgy ;)

Bár a digitális oktatás & home office kombináció miatt felmentést adott nekem az élet minden közösségi tevékenység alól, lázadó szellemként mégiscsak eleget teszek egy facebookos kihívásának: könyveket kellene posztolnom a napokban. (Köszönöm, Bán Róbert!) Viszont azt átlátom, hogy nem lesz nekem még ennyi kapacitásom sem, úgyhogy inkább egy ültő helyemben összeszedem ezt a csomagot.
A kihívást viszont célzottan nem adom tovább – mivel azonban úgyis vírusos időszak van, bárki szabadon elkaphatja!

1. könyv: Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
Robi Mario Vargas Llosa egyik könyvét posztolta. Az ő könyveiből sokat Mari polcáról olvastam el. Viszont az első találkozásom Llosával egy óbudai lakásban esett meg. Apám első unokatestvérénél szoktam gimnazistaként aludni, ha valami fővárosi ügyem akadt. Imádtam ott lenni. Kényelmesen meghúztam magam a nem túl világos szobában, és csinálgattam a saját dolgaimat. Az óbudai lakásban nem volt sok minden, ami elterelte volna a figyelmemet. Egyetlen üveges szekrényben talán ha 2-3 polcnyi könyv. Nem túl érdekesek. Aztán az egyiket elkezdtem olvasni. Jókat nevettem, meg néha értetlenkedtem, hogy mire is megy ki a játék. Úgy döntöttem, nem viszem el, hanem ha évente 1-2-szer ott alszom, majd mindig haladok vele. Végül, úgy emlékszem, nem aludtam már ott annyiszor, hogy végigolvassam.

2. könyv: Jaume Cabré: A Pamano zúgása
2003-ban Mario Vargas Llosa volt a Könyvfesztivál díszvendége. Nekem akkor volt először valami hivatalos ügyem a fesztiválon. Ugyan nem jártam különösebb sikerrel, de azért emlékezetes maradt az a néhány nap. Hihetetlen sor kígyózott a parkban a dedikálásnál. Na, abba a sorba én soha nem állok be! Egy másik bejáratnál egy kedves úr ücsörgött a fordítójával – egyetlen dedikáltató nélkül. Valami szégyentelen szánalommal léptem oda, és beszélgettem egy jót Jaume Cabréval. Megvettem a könyvét, és teljesen padlót fogtam, hogy milyen kincsre leltem. Ruzsacz István le is fotózta ezt a pillanatot. Jó lenne előkeríteni azt a képet.

3. könyv: Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat
A Pamano zúgását a fordítóval is dedikáltattam – kivételesnek gondoltam ezt az alkalmat, mert utáltam, ha bárki összefirkálja a könyvemet. Ennek köszönhetően kerültem a dedikálásokat, és így alakult, hogy nincsen dedikált könyvem Esterházy Pétertől sem. Ez azért is kiemelendő, mert kétszer kifejezetten úgy kellett eloldalaznom a lehetőség elől. A legfontosabb ilyen alkalom szintén egy könyvfesztiváli esemény. 2006-ban mindenki Umberto Eco előadását hallgatta, mikor mi a Typotexszel tartottunk bemutatót (BabelMatrix) E.P.-vel. A Harmonia caelestist nem akartam cipelni, mert még hajlottam arra, hogy úgysem dedikáltatom. Az Egy nő volt nálam, azt meg ott helyben cikinek éreztem. Túl kommersz… Hát, ilyen hülyeségeket is tudok gondolni.
De a legnagyobb hülyeség, hogy az utolsó nyilvános szereplésén nem bírtam részt venni. Ott voltam, aztán hazamentem, mielőtt elkezdődött. És hazavittem magammal a Márk változatot dedikálatlanul.

4. könyv: Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Esterházy könyveit gimnazistaként kezdtem olvasni, viszont a kulturális iránymutatásaira csak az egyetem vége felé kezdtem figyelni. Emlékszem, mikor egy futó ismerős a kezében lévő könyvről azt jegyezte meg, hogy Esterházy dicsérete miatt kezdte olvasni. Teljesen megütköztem, mert nagyon sznob eljárásmódnak tűnt ez nekem. Azt hiszem, akkoriban valahogy a nagyon is magányos zsenikben hittem. A csöndes és elszigetelt aranymosókban, akik önállóan fedeznek fel mindent, és hatalmas mennyiségű anyagot mozgatnak meg, csak hogy ők egyedül foghassák ki maguknak az értékes követ.
Aztán persze elolvastam azt a könyvet, és imádtam!

5. könyv: Schein Gábor: Svéd
Írtam már, hogy a dedikálással sokáig milyen ellenérzéseim voltak. Mostanra sem lettem azért nagy gyűjtő, de az adódó lehetőségeket igyekszem kihasználni, és ha nem sikerül, akkor félreértelmezett katolikusi gondolkodással mindig azt hiszem, bűnhődök egykori megátalkodottságomért. Egy ilyen bűnhődésem Schein Gáborhoz kötődik. Még ifjú költőként járt nálunk a gimnáziumban, Nemes Nagy Ágnest a könyve segítségével tudtam megszeretni, ezért aztán később is odafigyeltem a pályafutására. A Svéd című könyvét nagyon jónak találtam, és el is határoztam, hogy dedikáltatom vele a példányomat. Nem várt sikerként a Könyvfesztiválra teljesen elfogyott, úgyhogy amikor a Kalligram pultjához a meghirdetett időre odamentem, azzal fogadtak, hogy eladható könyv hiányában Gábort mégsem hívták oda a fesztiválra. Megvontam a vállam, hiszen azért nekem még megvan az a régi verseskötet tőle dedikálva.

6. Afonso Cruz: Virágok
A dedikálást emlékképzésnek használom. Egy-egy eseményről ez a szuvenír. Igazából a legnagyobb örömet a célszemélynek dedikált könyvajándék jelenti. Az ötlet és a megvalósítás együttese megnemesíti az ajándékot, és ajándékozóként nagyon elégedett lehetek magammal. Persze ritkán adódik olyan, hogy jó és a kiválasztotthoz illő könyv mellé ott van a szerzője is. Az egyik ilyen különös alkalom a keresztlányomhoz kötődik. Még meg sem született, de azért azt már tudtam, hogy Viola lesz a neve – éppen úgy, ahogy az egyik, frissen megjelent Typotex-könyv szereplőjének. Afonso Cruz végtelenül előzékeny a közszereplésein, és mindig élvezem a görcsmentességét. Amikor elmondtam neki, hogy kinek kellene dedikálnia, elmosolyodott. Violának azért még elég sokat kell várni, mire el tudja olvasni azt a regényt, de sebaj, megéri.

7. José Saramago: Minden egyes név
Nem nagyon rémlik, hogy a portugál szakra járásom előtt kezembe keveredtek volna portugál művek. José Saramago könyveit is csak ott ismertem és szerettem meg. A kolostor regénye és a Lisszabon ostromának históriája lenyűgöztek. Vicces módon egy általában nem annyira emlegetett könyv került még közel hozzám. Rövid tanári pályafutásom alatt kaptam az egyik kedves osztálytól, és kábé úgy vittem haza, hogy na még eggyel több Saramago van otthon. Aztán elkezdtem olvasni, és nem nagyon tettem le. Most nézem csak, a Molyon ennek a legpozitívabb a megítélése. Úgy látszik, másoknak is tetszett.

8. Cecil Scott Forester: Őfelsége kapitánya I–II.
Saramago férfi főhősei eleinte a kisfalum gyerekkori nyugdíjas könyvtárosának, Imre bácsinak az alakjában jelentek meg előttem. Gyakran ültünk ketten, csöndben, a könyvekbe merülve a könyvtárban. Emlékszem, hogy olyan hatodik környékén már a rendelőívet is megmutatta nekem, sőt én is választhattam egyet-egyet. Akkoriban kezdtem megunni az inkább gyerekeknek való könyveket, és próbálkoztam az úti leírásoktól kezdve Lenin összes műveiig mindennel. Sok mindenhez éretlen voltam, sok mindenhez pedig túl érett. Más meg csak szimplán nem nekem való volt. Találomra pipálgattam tehát be mindenfélét a rendelésnél, és aztán egy kalandregény teljesen magába szívott. Láttam azóta több filmfeldolgozását is, és máig az egyik kedvenc hősöm Horatio Hornblower. Ő vezetett el olyan hősök közé, mint például Charlie Chan vagy Sherlock Holmes, akiket ma is nagyon-nagyon kedvelek.

9. Graham Greene: Gyógyulás
A vaktában olvasás mindig is kedvelt módszerem volt. Meg nem is akadt úgy Isten igazából senki, aki tartósan vezetett volna az utamon. Maradtak a könyvtárak, meg a mindenfélébe beletúrás. Sajnálom, hogy az olvasónaplók mindig félbemaradtak, mert a legtöbb könyvnek még a címét is elfelejtettem. A pannonhalmi könyvtárban a kedvenc asztalomnál, az ülő ember szemmagasságában pompázott egy író színváltogató sorozata. Fura, hogy a barnát vettem le először, mikor lehetett volna akár a rózsaszínt is választani. Ma már nem emlékszem ebből sem semmire, csak hogy utána muszáj volt végigmennem az egész színsoron.

10. Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb
Az utolsó könyvről még alig tudok valamit. Azért teszem ide, mert most kezdtem el olvasni. Ez a jelen. Az irányított vaktában olvasás jelene. A Merítés-díj miatt évek óta olvasom a kortárs magyar szépprózát. A 2019-es megjelenések közül ez lesz a 30. Mást terveztem, meg kicsit még mindig zavar, ha valami népszerű, de aztán úgy láttam, némiképpen ellentmondásos a megítélése. Kíváncsi lettem hát – éppen úgy, azzal a kiszámíthatatlan következetességgel, ahogy a fent említett többi könyvnél is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.