Május vége van, ez a hagyományos Nobel-menetrendben azt jelenti, hogy hamarosan előáll az idei öt esélyes nevét tartalmazó, szigorúan titkos lista. Ugyan Bob Dylan Nobel-díja sokakban komoly lelki törést okozott, és még a leghiggadtabb értékelések is éles cezúraként tartják számon, az élet megy tovább. Mondhatni, döccenésmentesen halad tovább. Az esélyesként emlegetettek köre nem egy csapásra változik meg, de azért mindannyian kíváncsian várjuk az esetleges változásokat. Addig is vannak egyéb díjak, például az angolul megjelent fordításokból szemezgető Man Booker International Prize. A nicerodds.com Nobel-beharangozója is ezzel foglalkozik, és Eileen Battersbyt idézi, illetve az általa esélyesnek nevezett négy szerzőt emeli ki. Bár a díjra ez nincs közvetlen hatással, és még csak különösebb eszmefuttatást sem célszerű innen indítani, azért idei Nobel-kezdetnek ez is megteszi:

„A 2017-es Man Booker International Prize listáján szerepelők közül négyen is esélyesek a Nobel-díjra: az izraeli Ámosz Oz és David Grossman, az albán Ismail Kadare, illetve a hazájában betiltott kínai Yan Lianke. Ez egy igazán izgalmas lista, amely ugyan lenyűgöző, ám egyben bizonyos zavarodottságot is okozhat néhány nyilvánvaló mulasztás miatt. [Ezek a cikk végén szerepelnek.]

A már jelöltként is veterán, komoly munkássággal rendelkező Ismail Kadare, a 2005-ös Man Booker International győztese, könnyedén elképzelhető Nobel-díjasként. A hosszabb listán megtalálható, 1978-as szürreális és csodálnivalóan szellemes The Traitor’s ”Niche” (Kamarja e turpit; magyarul nem elérhető) fura választásnak tűnik, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy mennyi-mennyi Kadare-mű jelent már meg angolul. Kadare rajongójaként nyugodtan kijelenthetem: írt ő jobb könyveket is. 

A hosszú listára mindig kell egy coming of age sztori is, ez a lengyel költő Wioletta Greg könyve lett. Ez a nehéz kézzel megírt, a vidéki Lengyelországban játszódó történet véletlenszerű anekdotákból áll össze, és csak nagyon későn, némi erőfeszítés árán tudunk rezonálni a műre, amikor az elbeszélő elképzeli korán elhunyt apjának gyermek- és ifjúkorát. A hosszú listára való felvétele megmagyarázhatatlan.

Két izraeli író, David Grossman és Ámosz Oz is esélyes Nobel-jelöltek; mindketten kiváló regénnyel szerepelnek a hosszabb listán, de egyikőjük sem fog nyerni. Grossman könyve, az Egy ló besétál a bárba bátor és új utakat ígér az író karrierjében. Az elbeszélője kétségbeesett, veterán stand-upos, aki egy estén szembesül az életével a szokásos előadása folyamán, miközben provokálja, érzelmileg kimeríti a közönségét, sőt egyeseket kifejezetten taszít is.

Ámosz Oz Júdása évtizeddel követte előző regényét. Ez egy tradicionális elbeszélés, egy szerelmi történet keretében gondolja újra Júdásnak és az árulásnak a problematikáját. Oz művészileg feldolgozott témáit mindig is erős polemizálás jellemezte.

Senki sem vitatja az argentin Samanta Schweblin csodálatosan ambivalens "Fever Dream" (Distancia de rescate)-jének a felvételét. Egy fiatal anya haldoklik a kórházban, az elméjét rémisztő emlékek kínozzák, vagy talán csak álmok. A mezőny legfiatalabb tagjaként Schweblin ezzel a drámai és lenyűgöző történettel a díj záró szakaszában is szóhoz kell jusson.

Minden figyelmünket megérdemli a kínai szatirikus író, Yan Lianke, akit hazájában betiltottak, és aki szintén a Nobel-díj egyik esélyese.”

Eddig a niceroddsra kitett részlet - bocsánat a törékeny angoltudásomból és fantáziadús szövegértésemből fakadó fordítási hibákért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.