Tükröm, tükröd...

Miles Davis a jazz császára.
Augustusa.
Nem a zenei provinciákban folytatott küzdelmei révén grádicsozta fel magát, hanem az eleve számára kijelölt helyet töltötte be.
Ő volt az egyszemélyes aranykor. Mindenek origója. A jazz minden fontos mozgalma hozzá vezet vagy tőle indul ki. És minden fontos jazzszemélyiség vagy utódjának, vagy mesterének tekintheti.
Tény, egyéni adottságain kívül a megfelelő időszakban is kellett születnie. Karrierje a II. világháború végeztével kezdődött, amikor a jazz volt a legmenőbb zenei irányzat. Azt hallgatta mindenki, feketék, fehérek egyaránt. Ráadásul úgy, hogy közben már Parker és Gillespie megkezdte a klasszikus jazzhagyományok átírását. Vagyis a jazz volt a szent irányzat, de már nem volt sérthetetlen. A zenerögzítési technika is ekkoriban, az 50-es, 60-as években vált a maival összehasonlíthatóvá. A stúdióban végzett utómunkálatok, például a vágás (noha még csak pengével oldották meg), illetve a kislemezek meghosszabbodása teret adott a komponistáknak. Miles Davis pedig kifejezetten alkotó, komponáló zenész volt. Harmadrészt a média egésze is ekkor jött rá, nem csak meglovagolni lehet a sztárságot, hanem eleve lehet sztárokat gyártani.
Davis tehát a legmenőbb zene legnyughatatlanabb megújítója volt, s nem éppen bársonyos modora révén a média frankón tudta az olyan cool fehérek mellé pakolni, mint Marlon Brando vagy éppen James Dean.
Ezért kivételesen szerencsés a magyar olvasó, mert egyszerre élvezheti a jazz Augustusának önéletírását és a róla szóló egyik legkiválóbb életrajzot.

Izgalmas dolog az életrajzot az önéletrajzzal párhuzamosan olvasni. És nem csak azért, mert aki az egyikben görög, az a másikban örmény. Sokkal inkább azért, mert ha az ember a saját életéről szól, akkor végigtekint azon. Egységben látja a múltját, s a fejében ücsörgő önző kis homunkulusz elégedetten veregeti magát vállon minduntalan, hogy lám, milyen jól helyükre kerültek a dolgok. Az életrajzírónak nincs ilyen zsarnoka. Ő nyugodtan fennakadhat, megtörheti az íveket, s ami a legrosszabb, mások véleményét is idézheti.
Davis önéletrajza ráadásul szerkesztett anyag, vagyis Davis egy földijének megengedte, hogy körülötte császkálva jegyzeteljen, fölvegye a dumáit, és azokból többé-kevésbé saját belátása szerint egy egészet szerkesszen. Márpedig ha valaki beszél, még kevesebb benne a gátlás, és még koherensebbnek látja az életét. Egyszerűen az elbeszélés felkapja az elbeszélőt, és már fut is a szekér. Nem pofázik bele senki, hogy te, Miles, ez nem így volt ám...
Végső soron az önéletírás a legkevésbé hiteles módja az életrajznak. Még a kis egyszerű CV-nket is állandóan átírjuk, hogy az adott célmunkahelynek megfelelő részletek legyenek a hangsúlyosak.
Szwed olvasta és idézgeti is az önéletrajzot. Ami nagyon jó viszont, hogy nem próbál versenyezni vele. Pedig nagy a csábítás, hogy állandóan ilyenekkel kezdje az író: „Bár Miles azt állítja...; Miles ugyan egészen mást mond...” Mint mondtam, Szwedet inkább arra kényszeríti a klasszikus hagyomány, hogy harag és részrehajlás nélkül mutassa be alanyát. Így nála a zenésztársak és a családtagok is szót kapnak, és az elérhető és megbízhatónak tekinthető részletekból áll össze a kép. Vagyis amit egy életrajzíró nagyon bizonytalannak érez, azon átlép, különben bulvárosítaná a művét. Vagy pedig az arányosság elvén idéz egyszerre 2-3 véleményt.
Az arcképfestészetet rángatva magyarázatnak: az önéletírás az udvari arcképekre emlékeztet. Az alany maga választ ruhát, sőt eleve festőt és stílust. És hiába kegyetlenül őszinte, a fényt személyesen irányítja az adott helyekre, amiből legrosszabb esetben is szexepil lesz. A várakozásokkal ellentétben, az életrajz korántsem a realista festészet hagyományához kapcsolódik. Leginkább egy modern kollázsra emlékeztet: ez ezt mondta, az azt - a bajszot innen vágjuk ki, az ádámcsutkát onnan. Vagy egy kubista festményre - egy kéztől származik a kép egyes részleteiben megsokszorozódó összes nézőpont.

Miles Davis még a többnyire eleve megosztó egyéniségnek számító zenészcsillagok közül is kiemelkedik, úgyhogy kész esettanulmány a két könyv eggyé olvasása.
Ha valaki e két, egymással szembe fordított tükör közé áll, elveszik a csak látszólag egyforma arcképeknek a labirintusában. Bárhova fókuszál azonban, érdekes és tanulságos arcképet lát.
Gondolom, a legtöbben történelemkönyvként olvassák az életrajzokat. Ezekből arra kíváncsiak, milyen volt a jazz aranykora. Hogy volt az, amikor Bird beszédelgett, meg amikor Davisnek nekiesett egy rendőr, mi volt azzal a csajjal...
Pedig a zseniről kell olvasni. Szwed Picassóhoz hasonlítja őt. Mert nem az esemény számít igazán, hanem a zseni természetrajza. Márquezről, Picassóról és Davisről sem csupán az adatok kedvéért érdemes olvasni. Az igazán nagyszerű és félelmetes élmény a zseniség megtapasztalása. Hogy mit jelentett Miles Davisnek a zene. Ezen a területen emelkedett ki, de mi van életének a többi területével. Feláldozta a magánéletét, az őt körülvevő embereket a zenének, vagy önző módon kihasznált mindenkit, s a zene csak ürügy volt?
Az igazán drámai az, amikor Augustusban egyesek immár Caligulát látják, mert ahogy ő a lovát tette meg társnak, úgy Miles a végén már mindenfajta zenészt bevett a bandájába. Nem csak a stílusokat tekintve mindenfajtát, hanem a képzettséget is. Ha valaki már nem foglalkozik korlátokkal, és adott esetben a lovát tartja a megfelelő eszköznek (társnak?), akkor arról kívülról, még így utólag, a végeredmény ismeretében is nehéz eldönteni, zseniális húzás avagy eszement baromság-e.
---
Miles Davis - Quincy Troupe: Miles - Önéletrajz
Eredeti cím: Miles: The Autobiography
Fordította: Szentgyörgyi József
412 oldal, 4950 Ft
Park, 2004
963-530-001-8

John Szwed: So What - Miles Davis élete
Eredeti cím: So What: The Life of Miles Davis
Fordította: Szász Csaba
550 oldal, 4980 Ft
Cartaphilus, 2005
963-930-397-6

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.