Engem rendkívüli módon lebilincselnek az irodalmi díjak. Egyszerűen foglalkoztatnak. Október eleje van, tehát ismét érdemes a Nobellel foglalkozni.
Bár a győztest eltalálni nehéz, az esélyesek listája azért viszonylag stabil évek óta. Így a hozzájuk kapcsolódó internetes vélemények is egészen kialakultak.
Tehát amit leírok, nem személyes vélemény, de nem is pontos idézet: a sok elolvasott cikk és hozzászólás üledéke (különösen az önmegcáfoló jellegük miatt tetszenek – bár ez csak egymás mellé állítva, az én összefoglalásomban domborodik ki).
Summázata mindennek a következő (egyben mottóm):

Semmi sem elképzelhetetlen, de egyetlen érv sem elég meggyőző.

A Ladbrokes aktuális élmezőnye (UK; az EU-s oddsok eggyel magasabbak):

1) Svetlana Aleksijevitj: 5/1
2) Haruki Murakami: 6/1
3) Ngugi Wa Thiong'o: 7/1
4) Philip Roth: 8/1
5) Joyce Carol Oates: 12/1
6) Adunis: 16/1
Ismail Kadare: 16/1
7) Jon Fosse: 20/1
Ko Un: 20/1
Peter Handke: 20/1

I. rész: A lista élén – meg pár szó az amcsikról

Murakami Haruki (6/1) az első számú várományos évek óta. Ez már önmagában elég is lenne ellenérvnek. (Általában nem az elsők a befutók.) Röviden nem is tudok róla írni. A lényeg, hogy a popularitásnak van egy olyan szintje, amitől kifinomult ember (= Nobel-bizottság) igyekszik távol tartani magát. Márpedig nála népszerűbb írót nem tudnék mondani… Kérdés, hogy ha Vonnegut, Pelevin vannak az egyik oldalon, a másikon meg Munro és Saramago, akkor ő hol van. Ma már senki nem lepődik meg, akár nyer, akár nem. Azért azt emeljük ki, igazából most lépett ideális életkorba. (66 éves)

Szvetlana Alekszijevics valamiért komolyabb esélyesnek tűnik még Harukinál is. (7/1) Ugyanakkor a legfőbb ellenérvek: dokumentarista, politizáló írónő nem túl nagy életművel.
Nem véletlen, hogy a Frankfurti Könyvvásáron átadott Békedíjat érdemelte ki 2013-ban, és ez is hozta meg az igazi áttörést a számára. Nem egy klasszikus irodalmi életforma az övé, és ezért a bennfentesebben gondolkodók igazából teljesen esélytelennek tartják.

A 3. helyezettről majd egy következő bejegyzésben (bár igazából ő is USA-lakó); most jöjjenek az amerikaiak:

Philip Roth (8/1) egyike a nagyöregeknek, akikről azt mondják, ha lett volna ilyen szándék, már díjazták volna. 1933-ban született. Oké, Munro csontra 82 évesen kapta meg a díjat. Igen, de az a különbség, hogy Munro sosem volt igazi nagyöreg. Ő meglepetésember. A Nobel-díj amúgy is teremtő erejű, és gyakrabban emel fel amúgy nem annyira erős életműveket.* Márpedig egy női novellista, akit még az olvasók szeretnek is… Szóval Munrót a Nobellel kanonizálták.

Akkor már talán Joyce Carol Oates (12/1) inkább, mint Roth – de le lehet söpörni őt is, mondván, az Akadémia igyekszik távolságot tartani az angol és francia nyelvűektől, különösen a 3 fő országból származóktól (US, UK, Fro.). Tehát nem csupán az USA állampolgáraitól. Bár tény, míg UK és Fro. esetében visszafogottságról beszélhetünk, addig az USA szinte negligálva van. De tény, JCO-t sokan szívesen látnák Nobel-díjasként. Az amerikai írók közül neki tudnának a legtöbben örülni. Kérdés, hogy egyáltalán szóba jöhet-e amerikai, hiszen amit az életműveknél írtam, azaz hogy az önmagában nem elég erős életmű esélyesebb, ez általánosságban a kultúrkörökre is igaz: az amcsiknak nem kell plusz reklám. Ezért aztán nem beszélek a rengeteg amerikairól, akik ott vannak a listán (pár név: Lydia Davis 33/1 /Paul Auster első felesége/; Thomas Pynchon 33/1 /a nagy rejtőzködő/; Cormac McCarthy 50/1 – és így tovább – bájdövéj: Ki a kedvenc amerikai írótok?)
(Most látom, még Doctorowot nem törölték, ő idén halt meg, de még rá is lehet fogadni, pedig Nobelt csak élő író kaphat.)

Bob Dylanről azért nem bírok hallgatni! (33/1) Maradjunk abban, hogy semmi esélye sincs, de én is a fogadási listára tenném. Egy popzenésznek van akkora rajongói tábora, hogy brahiból is szórjon rá pénzt. A fogadóiroda csak nyerhet. Az amerikai bárd amúgy is kezd intézménnyé válni: van már Oscar-díja, Pulitzere, sőt a festményeit vásárolják… Talán 2012 környékén mintha egyszer még egy számjegyű oddsa is volt. Most nincs kedvem rákeresni. ((Megtettem: 2011-ben került első helyre.))

* Az annyira nem erős életmű nem feltétlenül az irodalmi kvalitásokra vonatkozik: kereskedelmi, közéleti sikerekre vonatkozik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.