Kaththea hagyományai

Veszélyes dolog az érzékenység. Érezhető az emberen. S akik szeretik a hatalmukat fitogtatni, célpontnak használják az ilyeneket. Megaláztatás, kirekesztés, álomvilág - egymásból következő állomások.
Másrészt az érzékenység vonzereje is nyilvánvaló. A kivetettek érzelmi alapon szerveződő közösségei a könnyűzene létjogosultságát adják meg.
Brian Molko, a Placebo frontembere is ilyen érzékeny kamasz volt. A könyv írója, Kaththea Azzurra Rowland szintén. Hogy ez a könyv melyikük lelki világáról szól inkább, nehéz megbecsülni - de talán minden szentimentális lélek a magáénak tekintheti.

Kaththea mindössze 21 lehetett, mikor megírta ezt a könyvet - derül ki a könyv végén lévő életrajzból. Ráadásul későbbi próbálkozásai egyértelműen szentimentális témákat feldolgozó regények. Szemét módon mondva: lányregények. Látatlanban mondom, valószínűleg nincsenek ennek a könyvnek a szintjén. Ez ugyanis véletlen remekmű. Az ok talán az, hogy a főhős pusztán félig fiktív, s az élete adott egy sorvezetőt az írónak.
Persze ettől a stílus még ugyanolyan pihegősen idegesítő, ahogy a 18-19. század folyamán született, eredeti szentimentális műveké. Unos-untalan visszatér az iskolai megalázottság érzése, a közösségből való kimenekülés képe, a meg nem értettség bélyege. Közben pedig ott egy korainak mondható, jól sikerült szexuális élmény, egy kellemes művészklikk a környéken élőkkel, szóval egy élvezhető, akár sikeresnek, irigyeltnek is nevezhető tinédzserkor. A szentimentalizmus nagy bélyege: jólétben, gyönyörű vágyakkal szenvelgünk...
Azt hiszem, a könyvben az írónő fantáziája a domináns. Valószínűleg stimmelnek az adatok, a helyszínek, de a mozaikból egy eredeti kép áll össze - és éppen ez a szokatlan. Mert egy életrajz esetében a tárgyilagosságot, vagy legalább annak látszatát várjuk el. Itt pedig lelkesedő azonosulás van.
A fülszövegből megtudjuk, Brian Molko sokkot kapott a könyvtől. Megértem. Ez nem egy MTI-jelentés, nem egy unalmas lexikonbejegyzés, ez egy történet, egy vallomásos regény, amelynek történései vele megestek már, s a benne szereplő mondatok az ő száját hagyták el. De a lelkében azért egészen más énkép van.
De komolyan, milyen képet festene rólad a legjobb barátod? Vagy életed párja?
Ha őszintén beszélne, meglepődnél.
És ez az őszinteség teszi többé a könyvet annál, hogy csak Placebo-rajongók olvassák. Ettől ez egy fiú története lesz, aki nehezen élte meg, hogy szülei sem egymást, sem őt nem értik meg, hogy szexuális beállítottsága eltér a többségtől, s hogy útjai nem hagyományos polgárutak...

Az angol nyelvű kiadás könnyen hozzáféhető a neten. Aki látta, értékelheti a magyar kiadó erőfeszítéseit, amiket azért tett, hogy feldobják ezt a kis könyvet.
Egyrészt a mintegy százoldalnyi könyv fejezeteiből olyan magazinosan, de legalábbis foglalkoztató tankönyvesen kiemeltek fejezetenként egy-egy aranyköpést, amik a szövegösszefüggésükkel együtt még érdekesebbek, mint a 2. rész egymás után sorjázó szállóigéi.
Másrészt a 3. részben a magyar szerzők (a címlapon nem is tüntették fel magukat, pedig a könyv fele az ő művük) megírják a banda életrajzát. Olyat, amilyet vár az ember: adatistát, tárgyilagosat, pontosat. Ráadásul a magyar vonatkozásokkal kiegészítve.
Külön öröm, hogy a 4. részben a főbb tagokon kívül a kiegészítőzenészekről is olvashatunk, ill. hogy a könyv végén megannyi fontos extra van: diszkográfia, magyarországi koncertek dallistája, névmutató.
---
Kaththea Azzurra Rowland: PLACEBO – Sebzetten és összetörve
Eredeti cím: Bruised and Broken
Fordította: Szántai Zsolt
+ 3–4. rész írói: Horváth Balázs és Kornél
204 oldal, 2500 Ft
Silenos, 2009
ISBN 978-963-88524-0-3
www.silenos.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.