Nagy örömmel és érdeklődéssel követem, ahogy az Esterházy-irodalmi díj pozicionálja magát, illetve pozicionálódik. A még formálódó díjban nagy potenciál van, hiszen az alapítványi háttér mind anyagilag, mind szervezetileg lehetővé teszi, hogy már rövid távon is észrevehetően járuljon hozzá a kulturális életünkhöz. Ennek a hozzájárulásnak az egyik eleme az idén indított, nagyon érdekes beszélgetés-/podcastsorozat, mely a művek népszerűsítése előtt afféle alapozó kurzus keretében a zsűri működéséről és ezen keresztül a díjazási koncepcióról is rengeteget árult el.
Margócsy István tekinthető a zsűri működését alapvetően meghatározó szereplőnek. Szakmaiságában megkérdőjelezhetetlen irodalmárként tekintélye valószínűleg döntően befolyásolja a közös értékítéletet, sőt - nem feltétlenül akaratlagos módon - ízlése, véleménye akár konkrétan kijelöli működésük területének határait. A több helyen is megnézhető/meghallgatható beszélgetésben, noha az idei zsűriből a Kiss Lászlót váltó Dejcsics Konrád* is aktívan hozzászólt, Margócsy mondott ki koncepcionális, szabályzat jellegű dolgokat, ezért elsősorban az ő megjegyzései kapcsán tudom átgondolni, milyen helyet is jelöltek ki maguknak a magyar kulturális térben.