Jonas Lüscher Kraft című regénye Németországban és Svájcban is komoly kritikai és közönségsikert ért el. Tematikáját és gondolatiságát tekintve is könnyedén rásüthető: égető kérdéseket tárgyal.
A mű zárójelenete kulcsfontosságú, ám érthető módon nem nagyon beszél semelyik ismertető a mű végéről. Figyelmeztetek tehát mindenkit, a mű zárásáról, utolsó fejezetéről fogok írni.

Kraft előadást tartani érkezik Stanfordba. Feladata a filozófiában teodiceaként ismert fogalom bizonyítása, azaz a világban található rossz problémájának feloldása, és minden ismert tény ellenére az egész jóságának, helyénvalóságának az igazolása.
Kraft utolsó cselekedetét könnyen lehetne narcisztikus tettként elkönyvelni, hiszen különleges helyet keres életének kioltásához, és ezt az interneten közvetíti. Ugyanakkor nagyon is fontos, hogy ez nem csupán magánügy, hiszen a közvetítés maga lesz a konferenciaelőadás, vagyis Kraft tanúságtétele a minden jó ellen.
Helyszínül és segédeszközül azt a harangot választja, melyen ez áll: For Peace Alone Do I Ring.
A harangzúgás figyelmeztető funkciót tölt be. A menetrend szerinti harangozás is az idő múlására vagy egy jelzett időpont elérkezésére figyelmeztet. A rendkívüli harangozás pedig a veszélyekre hívja fel a figyelmet.
Kraft prezentációjának tehát lényegi eleme éppen ennek a harangnak a megszólaltatása.

A regény jelen ideje Stanfordban folyik, és itt néhány beszélgetés, találkozás irányítja Kraftot a végkifejlet felé.
Az utolsó, kiemelkedő beszélgetést egy francia professzorral folytatja. Az idős és tehetős úr könnyedén közli Krafttal, hogy tulajdonképpen ő feladatának érezte, hogy eljöjjön erre a versenyre, és egy versenyen kívüli, attól függetlenített előadást tartson az igazságról, a valóságról, azaz a kiírás ellenében. Kötelessége ez, hiszen ő megteheti, nem nehezedik rá egzisztenciális nyomás, ahogy gyakorlatilag mindenki másra.
Kraft éppenséggel ettől meg is könnyebbülhetne, hiszen megvan az a versenyző, aki az ellenkező irányba fog látványosan futni, tehát az üzenet elhangzik, az igazság szóhoz jut. Ráadásul a felmentést is megkapta, hiszen az egzisztenciális nyomás is ebben az összefüggésben nem csak Kraft egyedi problémája, hanem az az általános.
Ebből a szempontból külön érdekesek a nagypolitikához kapcsolódó elemzések, megállapítások. A '80-as és '90-es évek jelentős világtörténelmi eseményeinek alakítói Kraft szemében egyáltalán nem maradnak meg hősi státuszban (a kivétel talán csak Thatcher), és velük együtt enyésznek el az ifjú Kraft illúziói is. A realitás térdre kényszeríti az elveket. Kraft ezt akár a nagyemberek példáján okulva el is fogadhatná...

[Egy kis torony- és harangtörténet olvasható itt.]

A másik, jelentős találkozás korábban esik meg. Kraft evezni indul, és elkeveredik a lápvilágban, elveszíti a csónakot is. Félpucéran tévelyeg a sötétben. Olyan fickó menti őt meg, aki halálosan ellenszenves a szemében. A férfi szemmel láthatóan a helyén van. Tudja, mit csinál, ismeri a terepet, betölti a funkcióját, és ebből magabiztosság, a körülmények fölötti uralom sugárzik.
Vészesen ellentétes ez Kraft életével, aki úgy érzi, egyre jobban sétál befelé egy zsákutcába. Két rossz házasság, négy gyerek, akikkel nincs igazi kapcsolata, és eladósodás a végtelenségig. Belül pedig teljes zavar és bizonytalanság, de legalábbis két gondolatiság küzdelme: liberális eszméi és polgári vágyai összeütköznek, és őt a pad alatt hagyják...
Elfogadni a stabil fickók kezét a vereség beismerése. A fizikai mocsárban még elfogadja Kraft, és élhet tovább. Az elvi mocsárban is már szinte elfogadja a milliomos felé nyújtott kezét, és hajlandó elvenni a pénzt, amivel egyenesbe kerülhetne ismét, csupán elveit kellene teljesen feladnia, és igazolni az egész öntelt Stanfordnak, hogy nagyon is jól és helyénvalóan cselekszetek.
Erre azonban már nem lesz képes.

Az utolsó jelenet tehát maga a prezentáció. A világnak szól, de elsősorban a high-tech Szilikon-völgynek: Nem! Egyáltalán nem jól csináljátok a dolgokat! A haladásba vetett hitetek téves. Én vagyok a személyes példa. Kapjátok össze magatokat, mert nyakatokon a világvége!

---

Nagyon érdekes könyv jelent meg Tim O'Reillytól. Azért kapcsolódik ide, mert ő a Szilikon-völgy informális középpontja, és könyve gyakorlatilag a techpápáknak írott figyelmeztetés: ne dőljetek be a befektetőknek, ne laposodjatok el a közgazdasági szükségszerűsg nyomása alatt, és a fejlesztések irányvonalának kijelölésekor a haszonszerzésnél magasabb szempontokat vegyetek figyelembe!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.