Királynő az Égből és a Kőkorszakból

Nagyon uralkodóházi hónap ez a július, és én is különböző úrnőkbe futottam bele, de ezúttal a férfiakon keresztül vezetett az út a nőkig. Haha, rejtélyes vagyok. Az e havi bejegyzésnek a lényege azonban hochmolyságom bizonyítása: ahelyett hogy nyári külföldi túrát tennék, vagy egyáltalán legalább egy koncertre eltolnám magam, inkább a könyveket választom, szinte végtelen sorban.

Abban az élethelyzetben vagyok, hogy a külföldi utazás nem logikus: nem lenne egyszerű a családot felpakolni és kiutaztatni egy idegen és drágább városba, miközben a gyerekeket nem igazából érdekli a városnézés, sőt életkorukból kifolyólag erre lényegében képtelenek, s az a szülő, aki mégis bevállalja ezt, nyíltan emberkínzónak nevezhető. Menni kell vízpartra, hadd legyenek gyerekek, és vinni kell jó pár könyvet.
A virtuális túra Barcelonába vezetett, mert négy Gaudí-könyvet bújtam, és lehetne ez a bejegyzés egy minimalistán megúszott képhalmozás, de inkább könyvtörténetivé kerekítem.