Évek óta kisebb rosszérzés fog el, amikor a mindenfelé látható könyves sikerlisták kategóriáira téved a szemem. A kategóriák elnevezései zavarják meg gondolataimat.
Tisztában vagyok vele, hogy sikerlistáink egészében átvették az amerikai gyakorlatot. Az angol megnevezések a következő megkülönböztetést teszik: fiction – nonfiction. Azaz vagy vállaltan kitalált, fiktív szövegvilágba visz bennünket a könyv, vagy nem. Ilyen egyszerűen látják ők a (könyv)világot.
A magyar elnevezések sokkal kifinomultabbak. Nem lefordították a két szót, hanem teljesen másfajta tartalmú megkülönböztetést alkalmaztak: van szépirodalom meg ismeretterjesztés.
Alapvetően jobb is egy ilyen distinkciót meglátni képes kultúrvilágban élni – vagyis csak jó lenne, mivel az elnevezés alatt a tartalom mégsem változott, így az új elnevezésekhez az eredetileg alájuk besorolt témakörök "tükörfordítása" társul.
Hát ez az ellentmondás zavar.

Szépirodalom alatt ugyanis hagyományosan az irodalomnak a magaskultúrához tartozó szeletét értjük. Ehhez képest a tízből ha kettő ilyet találok… A többi, szó ne érje a ház elejét, a fiction címszó alá tényleg besorolható.

Az ismeretterjesztéssel is hasonló a helyzet, bár talán ez több magyarázatot kíván.

Végeztem egy kis dokumentálatlan, de becsszóra több korosztályt és több iskolázottsági (sőt műveltségi) szintet érintő közvélemény-kutatást, hogy ne kelljen megint a hagyományos értelmezésre hivatkoznom. Tehát ez alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy a magyarul beszélő és értő közösség az ismeretterjesztést valójában tudományos ismeretterjesztésként használja, a jelzőt implicite beleértve.

Ugyanakkor nagyobb volt a szórás és a bizonytalanság a tudomány mibenlétét illetően, de ezen semmi csodálkoznivaló nincs. A tudomány illetékességi területének kijelölése nem mentes határvillongásoktól.

Tehát ugyan tény, hogy a tízes listán szereplők is ismereteket terjesztenek, mégis a főzés, meggazdagodás és partnerszerzés területén szerzett ismereteket az általam megkérdezett alacsony iskolázottságú, kisfalusi emberek sem tekintették az ismeretterjesztés kategóriájába illőnek. Mielőtt valaki kötekedne, a velük ellentétes jellemzőkkel rendelkezők sem.

Okoskodni persze könnyű, én viszont javaslatot is teszek.
Összességében talán a világ attól menne előrébb, ha a kategórianevekhez illő címek sorakoznának alant. Viszont nem kívánok semmilyen szerkesztőséget abba a helyzetbe hozni, hogy felháborodott kiadói leveleket kapjanak, mivel rosszul becsülték meg az adott irodalmi mű értékét, vagy mert kétségbe vonták valamely szakértő tudományosságát.
Ehelyett inkább az elnevezések megváltoztatására buzdítom a mindenkori szerkesztőket.
Azt hiszem, az első kategóriánál nem kérek sokat, pusztán a jelző elhagyását. Ha ezentúl annyi lesz odaírva, hogy irodalmi művek (vagy csak: Irodalom), mindenki majd saját szája íze szerint dönthet végre, hogy a tíz közül hány tartozik a szép alkategóriába, hány pedig a ponyvába.
Mivel az ismeretterjesztésből sem akarom kipurgálni a pénzügyi és konyhavirtuózi sikerek felé terelő műveket, itt talán az lenne a legőszintébb, ha pusztán fordítanának. Íme, ezek a nem irodalmi művek. Ha valaki az egyszerűségre törekszik, írhatnák azt: Minden egyéb – vagy csak annyit: Egyéb.

A magyarnak tekintett mentalitáshoz igazodva úgy lenne helyes, ha a bevett harmadik kategóriának is nekimennék, de nem teszem. Ott talán tényleg olyan könyvek vannak, amit gyermekek és ifjak olvasnak. De nem lennék annak a nem ifjúnak a helyében, akinek tiszte eldönteni, hogy ezeket tényleg olvassák-e az ifjak.

Ha bárki elfogadja javaslatom, csak magára vessen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.