„1865-ben egy Greuze-festmény, a La jeune fille a l'agneau egymillió-kétszázezer frankért, azaz több mint negyvenezer fontért kelt el a Portalis-árverésen.”
(A félelem völgye)

Sherlock Holmes idézi ezt az árverési adatot, hogy rávilágítson MacDonald felügyelőnek arra az egyszerű tényre: egy tiszteletre méltó professzor nem engedhet meg magának hasonló luxust, vagyis Moriarty nem becsületes ember.
Úgy gondoltam, egy ilyen híres festményt igazán könnyű lesz fellelni az interneten - ám csalódnom kellett.

Bár Jean-Baptiste Greuze létező festő, a képcímet begépelve nem kapok lényeges találatot (érdekes, közepesen giccses fotótéma ugrik ki - tehát elég messziről indulok). Ha Greuze nevével bővítem a keresést, akkor legalább a kislányok előjönnek, illetve egy döglött galambos lányocskát találok:

Hát, ennyit a kép egyszerű felleléséről. Áttérek a szöveges keresésre, de akárhonnan indulok is el, ördögi kör közepén állok: Greuze-nél Doyle-ra hivatkoznak mindenütt, és viszont. Ehhez képest még a Portalis-árveréssel sem találok ki a körből. Pedig Jean-Étienne-Marie Portalis Greuze híres kortársa volt, hírneves jogtudós és államférfi, a fia, Joseph Marie nemkülönben - csak éppen semmi, de semmi művészeti vonatkozás...

Én azonban eléggé elszánt vagyok, így az ezerféleképpen variált keresések mellett végül csak sikerült valamilyen nyomra bukkannom:
"auction in Paris" 1865 - írtam be a Google-ba, s a harmadik találat a British Museumhoz visz, és megtudom végre, hogy egy bizonyos Comte James Alexandre de Pourtalès-Gorgier nagyon komoly műgyűjtő volt, és a hagyatékát a halála után 10 évvel, 1865-ben óriási aukció keretében értékesítették Párizsban.

Szóval Portalis helyett Pourtalès.

Innentől kezdve ömlenek az adatok, mondhatnám: ha megvan a kulcs, nyílik az ajtó.
Megtudom például azonnal, hogy az illető úr birtokából Drezdától Washingtonig jutott mindenhova. Előbbiben ez a gyönyörű Ecce Homo, utóbbiban pl. Boticelli vagy éppen Rembrandt csodálható meg.

Számtalanszor megtapasztaltam már, hogy a könyvek őrzik a tudás nagy részét, s az internetre csupán annyi került át, amennyit a Goggle megszerzett. Így, hálisten, a Google Books segítségével megtalálom a korabeli katalógust is - két kiadásban. A genfi példány (lyoni?) szűkszavúbb, míg a kaliforniai részletekbe menőbb.

Hogy szegény Conan Doyle-t ne meszeljük el annyira, előbbi példányban ez a cím szerepel:
"264 — GREUZE Jeune fille tenant un agneau."

Vagyis nem tévedett akkorát a mi szerzőnk. Ám a megoldás a másik kiadásban található:
264 — Une jeune et jolie fille, vue à mi-corps, et la tête dirigée de face, tient un agneau qu'elle appuie légèrement sur son sein. — Ce tableau est connu sous le nom de l'Innocence.
Ovale — Toile. Haut., 60 cent. ; larg., 51 cent.

A mű hivatalos címe tehát: Innocence - azaz Ártatlanság.

A festmény a londoni Wallace Collection birtokában van.
Innen még egyszer megerősítést nyerhetünk, hiszen az előtörténetnél a következő olvasható:
C.-N. Duclos-Dufresnoy; his sale, Paris, 19/08/1795, no. 13. The comte de Pourtalès-Gorgier, by 1841; his sale, Paris, Richard Seymour-Conway, 4th Marquess of Hertford, Paris, 1865.
Vagyis a mi nemes műgyűjtőnk 14 évig élvezhette az angyali ártatlanságú lányka társaságát. Az aukció után aztán a kislány hajóra szállt, s Londonba települt át, ahol Conan Doyle is láthatta.

És ahogy az már lenni szokott, mikor minden világos, minden apró részlet összeállt, a sok-sok keresés dacára (és annak eredményeképpen) kiderül, egy alapos elemzésben ez már mind-mind össze van söpörve, és elolvasható lett volna, ha hamarabb ráakadok.
Természetesen ez is egy könyv, méghozzá olyan könyv, ami Sherlock Holmesszal kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz.
A címe: Sherlock Holmes by gas-lamp: highlights from the first four decades of the Baker Street journal. (ed. by Philip A. Shreffle, Fordham Univ Press, 1989)
A tanulmány szerzője pedig bizonyos Jack Tracy. Éljen soká!

A könyvben azonban ez olvasható:
„...egy fiatal nőt ábrázol, aki a kezére hajtja a fejét, és oldalról bazsalyog az emberre.”
Nocsak... rossz a fordítás?
Az eredeti: a young woman with her head on her hands, peeping at you sideways.
Hát, nem a fordítással van a baj...
Csak tippként: talán erre a képre gondolt Conan Doyle:
'La Jeune Fille à la colombe' - A young girl holding a dove.
A mű 1894-ben volt látható Londonban, a történet pedig 1914-ben jelent meg - addig jól összekeveredhetett minden Mr. Doyle fejében.

Plusz infók, keresési melléktermékek:
Egy másik Greuze-mű is szerepelt az árverésen, a 368-as tétel, rajz egy idős férfiről. Talán ezen a linken látható, ám az igazolásának nem jártam utána.
Illetve találtam egy nagyon vicces kis összevetést, ahol a szerző Greuze alkotásaihoz hasonlítja a Marilyn Monroe-ról készült fényképeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.