Lénárd Sándor nyelvekkel kapcsolatos szövegei összesen talán 150 oldalt sem tesznek ki ebben a 320 oldalas könyvben. Vagyis a könyv egyik felét nem ő írta.
Hát akkor ki?
Terts István és Siklós Péter - a szerkesztők.
(Ez a kijelentés nem hordoz magában értékítéletet, különösen nem szemrehányást. Mindössze ténymegállapítás.)
Persze önmagában a szöveg-jegyzet aránytól nem esnék hasra, láttam már jó néhány kritikai kiadást, de itt más a helyzet.
A címlapon Bábel tornya szerepel - nyilván a nyelvek színes világához ez a primer asszociáció. Ugyanakkor a torony története a káosz kialakulásának a története. A különböző nyelvek használatával elveszett az emberek problémátlan, kölcsönös megértése. Viszont a káosz sem a rossz szimbóluma: a káosz változatos, intellektuálisan csábító, izgalmas dolog - csak éppen nincs rendszerező elve. Mindent szabad.
A jegyzetek is ebből a gátlástalan, intellektuális izgalomból születtek. Az elv: mindent leírok, ami eszembe jut.
Tisztára, mintha neteznénk. Olvasunk, s ha elérünk egy névhez vagy egy kijelentéshez, ami homályos, már kattintunk is tovább = lapozunk a jegyzetekhez.

A jelenlegi átlagos könyvolvasói szokás jelentősen eltér az internetezési szokásoktól.
Egy könyvet egészében és önállóan birtoklunk. A kapcsolat olvasás közben meghitt, egyéb szövegek, könyvek nem szüremlenek bele. A könyv egy világ, amelynek olvasás közben lakójává válunk. Aztán persze azt letéve másik könyvvilágba is beléphetünk, de egyszerre csak egy világban tudunk tartózkodni.
Az internet is egy világ. De jóval összetettebb, kaotikusabb. Ha már a könyvhöz mérjük, akkor ez a bábeli könyvtár - vagy egyelőre inkább csak szövegtár. Az internetre ugyanis egyelőre a rövidség jellemző. A szövegek és élmények apró milliárdjain ugrálunk összevissza. A szövegek szempontjából tehát az internet jelenleg inkább egy újságtár, mintsem könyvtár. Így: Bábeli újság- és folyóirattár.

Lénárd Sándornak kultusza van Magyarországon. Be sem kell mutatni. Meglep ez a kultusz, de nagyon jó, hogy van. Lénárd ugyanis nem nagy író, mint például Márai. Nem is nagy tudománynépszerűsítő-elmélkedő író, mint Koestler. Egyáltalán, ő nem elsősorban az irodalom világának nagybetűs alakja - ő alapvetően a művelt ember. Aki zenét hallgat és zenél, nyelveken ért és nyelveken szól, olvas és írni is képes. Értelmiségi, aki élményeit, életét nem változtatja fikcióvá. Megmarad átlagembernek, és élményeit közvetlenül adja át.

A könyv lényegi része 7+1 szöveg, melyekben Lénárd a német rádió közönségének beszélt hét nyelvről. A +1 az amerikai angolról szól, s már magyarul készült a magyarról szóló előadás helyére a tervezett magyar kiadáshoz. Ám ő ugyanúgy nem nyelvész, ahogy író sem. A cikkekben a főszerepet játszó nyelveken túl a Lénárd által megélt világ rajzolódik ki. A második világháború utáni időszak világa, a korszak, melyben már nem csak folyt a nyelvek keveredése, de immár a média és a közlekedés fejlődésével közvetlenül megtapasztalhatóvá is vált.
Lénárd persze nyelvészeti kérdéseket is érint - és egy nyelvész olvasó mocorogni kezd a székében, hogy ez a sejtés igaz és kellően adatolt, a másikról komoly szakirodalmi vita zajlik, a harmadik pedig ugyan felmerülhet, ám nyelvészeti szempontból badarság, de hát ez nem is tudományos kijelentés. Terts István szerkesztőként elkezdett jegyzeteket írni, hogy megvédje Lénárdot, a művelt embert. Ahogy az előszóban írja is, az vezette, hogy rávilágítson: „Lénárd Sándortól nagyon sokat lehet tanulni a nyelvről”, mert „bonyolult kérdéseket feszeget”, ugyanakkor „- gyakran sarkos – megfogalmazásai mellett lehetségesek és a nyelvtudományban ismertek más felfogások is".

A jegyzetek azonban nem kizárólag nyelvészetiek. A szerkesztők mindenfajta kulturális utalást ellenőriztek és igyekeztek tisztázni. Nincs az a részlet, amelyért ki kellene lépnünk a könyv világából. Nem kell lexikonokba merülnünk, neten keresgélnünk - ott van minden egy lehető legteljesebb módon.

Még nem nem alakult ki a hosszabb szövegek számítógépes kultúrája. Ami fönt van, az is kinyomtatva végzi. De valahogy így van értelme megcsinálni az e-könyvet. A szövegben egy névhez, eseményhez érve már belinkelve vár az aktuálisan legmegbízhatóbb netlexikon, egy tudományos kérdésnél egy e-folyóirat tudományos cikke, aztán fotók, hangfelvételek és videók, mert a net már nem csak írott szöveg.
Ez persze a könyvélmény szétrombolása. Ahogy tulajdonképpen ez a kis könyv sem élvezhető a főszöveg és a jegyzetek között ugrálva. Választanunk kell: vagy a könyv és Lénárd világa, vagy a netélmény és vele a rengeteg klikkelés, azaz lapozás.
----
Lénárd Sándor: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában
Lénárd Sándor írásai a nyelvekről
Szerkesztette: Terts István és Siklós Péter
320 oldal, 2200 Ft
Typotex, 2010, 2. kiadás
978-963-279-101-2

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.