Így éltek ti

John Lennon imád netezni. Olvasgatja férfitársai beszámolóit a kurvázásról, s közben egy társkereső szolgáltatáson hajszolja az igazit. Meg is fogja találni élete párját, akit történetesen Yoko Onónak hívnak. Igen, történetesen. Ahogy történetesen John Lennon foglalkozására nézve zenész, és az együttesének a neve Beatles. Csak éppen Stones-kitűzőt hord. Meg mondom, netezik, ráadásul utál sms-t írni. Vagyis ez a John Lennon nem az a John Lennon. Vagy csak részben. De részben ő én is. Meg nagyjából minden manapság élő fickó. Úgy 25 és 55 között mindenképp. De talán ezen határokon túl is. Csak a nők vannak kizárva ebből a nagy lelki közösségből, mert azért mégiscsak John. Vagyis John Lennon történetei a fikció kategóriájába tartoznak. S így John Lennon megintcsak több, mint John Lennon. S ha nem John Lennonnak hívnák, akkor akár olyan híres is lehetne, mint Esti Kornél vagy éppen Fülig Jimmy.

Igen, lehetne. Mert így valószínűleg nem lesz. Egyszerűen nem fog tudni kilépni az igazi John Lennon árnyékából.
Benedek Szabolcs több könyvet is írt a Beatlesről, az együttes tagjairól, így valószínűleg szakavatott az életrajzi elemeket illetően. Azonban félreértés ne essék, nem egy regényes életrajzot írt. Még csak az sem stimmelne, ha azt írnám, hogy elképzelte, milyenek is lehetettek az igazi John Lennon hétköznapjai.
Itt John Lennon és az életének tulajdonnevesíthető mozzanatai (George Harrison, Yoko Ono, New York stb.) csupán külsőségek, díszletek.
John Lennont hívhatnák Kovács Bélának is, csak akkor nem lenne ez a beatleses poén...
A kiadó biztosan dörzsölte a markát, hogy John Lennonnal kapcsolatban bármi eladható, még az is, ahol a név csak ürügy. Valószínűleg nem is csalódtak. Én azonban sajnálom ezeket a novellákat, mert olvasásukat megakadályozza a zenei ízlés szelekciója, azaz csak az nyúl a könyvhöz, aki John Lennonra kíváncsi.
És ez szomorú, úgyhogy küzdjünk: Emberek, ezt mindenkinek olvasnia kell!
Az elmúlt időszakban ez a könyv szerezte nekem olvasmányaim közül

A LEGFELHŐTLENEBB PERCEKET.

John Lennon ugyanis hihetetlen nagy arc.
Pislog a világba, s látszik, hogy nem egy penge. Nem vágja teljesen, mit is akarnak itt ezek az emberek, meg hogy tőle mit várnak el. De azért kitartóan próbálkozik. Amíg a kényelemszeretet ismét vissza nem dobja a nagy nyugizásba. Így aztán pl. utazgat az egyszerű emberekkel a vonaton, éjszaka titokban besegít a pincéreknek, vagy éppen krumplit pucol otthon.
Ez az arc tényleg olyan, mint akármelyikőnk, na jó, talán pénzesebb. De még ebből a szempontból sem elszálltabb, mint egy pénztelen egyetemista, vagy egy frissen vált férj. Semmi különös. Mert ki ne tehetné meg, hogy elmegy egy buszos társastúrára Törökországba? Teljesen átlagarc.
S ráadásul a sztorik annyira őszintén viccesek, hogy mentem el tudnék még olvasni vagy kétszer ennyit belőlük.

Kedves Benedek Szabolcs!
Ha már megteremtette ezt a John Lennont, s olyan nehéz helyzetbe hozta, hogy John Lennonnak nevezte el, tegyen már érte még annyit, hogy ír még néhány történetet róla.
Rólunk.
---
Benedek Szabolcs: Így élt John Lennon
128 oldal, ár jelölése nélkül
Dekameron, év jelölése nélkül (2002)
ISBN 963 9331 95 5
www.benedeksz.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.