Lecke az irodalomnak

Vagy: pofon az irodalomnak. És az irodalomelméletnek, az egész irodalomtudománynak, sőt az egész irodalomértésnek: ha csak egy százalék sznobizmus szorult az olvasóba, már esélye sincs befogadni a művet. Ez az irodalom gengszterrepje. Amit az avantgárd, mindenfajta modernizmusok, az egész posztmodern tett, csak előzménye a Szlengblognak. Egy lépéssel a jövő felé! Egy mű, ami csak szalagcímekkel jellemezhető méltón. És a legdurvább, legegyértelműbb címlapszlogen: Ez az, ami odabasz, a többi csak lófasz.

Érdekes, hogy a Tom Waitsről szóló könyv után egy hasonló élmény ért. A forgatókönyv: (1) rossz elvárások, (2) csalódás, (3) a posztmodern remekmű felismerése.
Mivel felteszem, mások is hasonlóképpen nehezen jutnak el a (3)-as fázishoz, megpróbálom végigvenni a velem történteket.

A Szlengblogot felcsapva egy átlagos szlengszótárt talál az ember: címszavak ábécében, rövid értelmezés, nyelvi példák. Viszont már az első szócikk végére kialakul a lelkünkben a (nagyon is helyénvaló) nyárspolgári ellenkezés: ha ez ilyen megalázó erőszakossággal és alpári durvasággal folytatódik tovább, elégetem az egész szennyet!
Na, ez az a bizonyos egyszázaléknyi sznobság.
Mert hamar kiderül: ez nem nyelvészeti munka. Ez irodalom. (Fikció.)
Ha valaki átugrotta Balázs Géza előszavát, akkor egyedül kell végigjárnia az utat, amelyről könnyű letérni („elégetem ezt a szennyet”), de nagy önuralommal az út a műélvezethez vezet.
Mert Nyelvész Józsi nem nyelvész, hanem író. Márpedig számtalan írónak kellett szembesülnie azzal, hogy hiába találta meg különböző nehézségek árán az ábrázolni kívánt tartalomhoz a megfelelő nyelvet és formát, az olvasók megvetették miatta (az ábrázolt világ, végső soron maguk miatt). A romantika által ábrázolt lánglelkűség és a realizmus gyakorta nagyszerű témái után Zola naturalizmusát hazugnak, a szimbolisták témaválasztását és nyelvezetét erkölcstelennek nevezték. Aktuális példák: Nádas hatalmas regénye vagy a 2008-as Bp-i Könyvfesztivál vendége, Bret Easton Ellis kapott hasonló ütéseket. Az avantgárd hiába próbált ledönteni mindent, amit csak lehet, s hiába redukálta a nulláig a hagyományos irodalom alapjait (igaz történet, koherens személyiségek, a szavak megbízhatósága), még mindig van tovább. Nyelvész Józsi alkotásában ez a nagyszerű: a továbblépés - amely ráadásul nem szándékolt, nem maníros, és éppen ettől vág az ember elevenébe.
A forma csupán eszköz. Akár csábításra is szolgálhat. Figyelemfelkeltésre. A szlengszótárság azonban, meggyőződésem, nem egy ilyen keresett forma. Az sms megjelenésével sokan érezték úgy, hogy sms-ben írnak regényt, mert az újszerű, poén, truváj. A legtöbbjüknek nem is sikerült. Nyelvész Józsi példái, tehát az sms- vagy viccterjedelmű szövegek egyszerűen csodálatosak: az egész könyv hangulata, atmoszférája benne van mindegyikben. A kicsikből összeálló nagy egész minden egyes kicsiben. Mindenki tudja, epigrammában nincs félrebeszélés. Itt sincs. Minden rész aprólékosan megmunkált.
És hogy mi áll össze az egészből: szex és erőszak.
Magyarország mostanság. Fognám be a szemem, de az évi első hír ezúttal nem kézben robbant petárdákról szólt, hanem két különböző késelésről Győr-Moson-Sopron megyében. Ami a Nyugat, szóval nem Borsod vagy Nógrád. Józsi látja a dolgokat, és nem szégyenli leírni. Ilyen suttyóország (is) vagyunk. Csak a nagyokhoz tudom hasonlítani: Móricztól a Barbárok.
---
Nyelvész Józsi: Szlengblog
Balázs Géza előszavával
234 oldal, 3000 Ft
Silenos, 2009
ISBN 978-963-88524-2-7
www.silenos.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.