Ha valakiről Piszkos Fred jót mond, hát, akkor valami nem stimmel. Mert ez a velejéig romlott, megátalkodott vénember csak kavarja. Persze mi, Rejtő Jenő jól tájékozott olvasói tudjuk, a zord külső mögött bizony érzékeny lélek rejtőzik. No de aki benne van, az nem tud semmit, mert a tudással szinte egyenrangú biztonsággal hiszi, az öreg megintcsak kavarja.
Az irodalmi Nobel-díjról döntő bizottság megítélése egy az egyben a Piszkos Fredé: a döntések nagy része polémiához vezet, sértődést okoz, politikai indíttatású hátsó szándékot sejtet, és akár még pusztán irodalmi szempontok alapján is megkérdőjeleződik. Vagy ha mindez mégsem történik meg, s még a díjazott is fáin személy, akkor meg már rutinbólvalami mást kezd ki a közvélemény: akár az indoklást támadják, hisz nem azért jó, aki jó, mint amiért a Svéd Akadémia dicséri; akár a kitüntetés megkésettségét emlegetik.
Piszkos Fred lelkét Rejtő mutatta meg, az irdalmi Nobel-díjak magyarázatát pedig Kjell Espmarktól kapjuk meg, aki a Svéd Akadémia tagja, és azon belül is a Nobelkommitté, azaz a rengeteg javaslat szűrésével, véleményezésével foglalkozó Nobel-díj Bizottság tagja.