Újabb Nobel-statisztikák

Szegény irodalmi Nobel-díjasok – ahogy már írtam is – aligha rendelkeznek más ténylegesen összemérhető adattal a stabil évszámaikon kívül. Ugyanakkor némileg meglepő módon mindig csak azt nézik, a Nobel-díj átadásának évében ki hány éves volt. Hogy úgy egyébként hány évet éltek a Földön, no meg hogy hány évet éltek Nobel-díjasként, nem nagyon merül fel. Pedig legalább ez utóbbinak tényleg van értelme, hiszen a díjat értelmezhetjük a világtól érkező legfontosabb és legnagyobb megerősítő gesztusként, így fontos, hogy ezt követően mennyi idő adatik a felvértezett szerzőnek pályája kiteljesítésére.

Ahogy korábban írtam, a Nobel-díjazottak átlagéletkora (kisebb felfelé kerekítéssel) 65 életév.
Ezt az eddig 113 díjazott életkorát figyelembe véve számolhatjuk ki. A teljes életkort figyelembe vevő halmaz 18 fővel kevesebb, tehát itt 95 szerzőről fogok beszélni.
Nem nagyon húzom a dolgot:
átlagosan 79 a betöltött életév, azaz 14 teljes év jut átlagosan minden díjazottnak.

A végeredmény után térjünk a részletekre. Jöjjenek a rekorderek: 

NÉ: A Nobel-díj átadásának éve
K: Betöltött életévek a halálozáskor (kora)
NDÉK: Életkora a díjazás évében

Az adatokból sok mindenre lehet következtetni. Van is néhány közkeletű, minden halandóra érvényes vélekedés, ami akaratlanul is eszünkbe juthat. De például az, hogy a fiatalon elhunytak jórészt a díj első ötven évéből származnak, az nem annyira az átlagosan megért életkornak az egész emberiséget érintő vélt emelkedéséből következik, mint abból − hogy a korábbi cikkben mutatott elemzésre hivatkozzam − régebben nagyobb esélyük volt az íróknak fiatalon is megkapni az elismerést.
Ettől még persze belejátszhat a végeredménybe az általános életkor-növekedés, no meg az a józan megfontolás, hogy aki az átlag fölött kapta meg eleve a díjat, az a megélt évek átlagát is javítja. De azért csak jegyezzük meg, hogy Knut Hamsun 61 évesen kapott elismerése kirívóan alacsony a 90 fölé jutók között, míg a fiatalok listáján értelemszerűen alig van a hatodik x-en túljutó.

Ki kell tehát jelentenünk, hogy a fiatalon elnyert díj nagy eséllyel szerepelhet a vezető halálokok listáján?
Aligha...
Eddig 23-an kapták meg legfeljebb 55 évesen a díjat, és mindössze öten haltak meg a 65. szülinapjuk előtt. De ha felmegyek 60-ig, ami már összesen 44 szerzőt érint, mindössze kettővel nő azok száma, akik nem éltek még legalább öt évet. Egészében véve úgy tűnik, a Nobel-díj nem rontja az életkilátásokat.

A fiatalon elhunytak listája teljes mértékben az irodalmi közélet talmi dicsfénye miatt izgat. Ha az Akadémián egy kicsi kis gyanú felmerült volna ellenük, vagy a túlságosan is nagy testületben valami komolyabb törésvonal keletkezik, Camus, Brodsky, Faulkner és társaik esetében nem feltétlenül adódott volna újabb esély. (Az archívum alapján erről a kérdésről bővebben akarok írni.)

Ami a szépkorúakat illeti: kicsit csalódva vettem tudomásul, hogy a 100. évét megérő díjazott még várat magára. Bertrand Russell a 98. évéhez jutott közel, és aztán a többiek 95 alatt maradtak. (Nem lefitymálva természetesen az irigylésre méltó életkorukat..)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.