Minden testületben, közösségben vannak olyan tagok, akikre csak örök bútordarabként hivatkoznak. Nem feltétlenül a legbefolyásosabbakról van szó, még csak nem is feltétlenül a legidősebbekről, hanem azokról, akik a legrégebb óta tartoznak az adott körhöz. Többnyire a proto- előtaggal díszítik őket, mely elsőségükre, ősiségükre utal. Így alkottam meg a protodíjazott kifejezést az irodalmi Nobel-díj kapcsán.
Írtam már róla, hogy a díjat odaítélő Svéd Akadémia 18 tagú, és hogy a világrend apró jeleként éppen 18 élő Nobel-díjas van. Az alább következő szövegből kiderül, hogy Wole Soyinka, 1986 díjazottja éppen a 18. protodíjazott az irodalmi Nobel-díj történetében. 

A táblázat rövidítéseinek feloldása:
NÉ: A Nobel-díj átadásának éve
K: Betöltött életévek a halálozáskor (kora)
NDÉK: Életkora a díjazás évében
DÉ: Díjazottként eltöltött teljes évek
PDN: Protodíjazottként eltöltött napjai (ha az excell pontosan számol, és én helyesen kezeltem)

Az idétlen színezéssel kiemeltem a minimumokat és a maximumokat.
Az teljesen normális, hogy a díj feldúsulási fázisában még sűrűn váltják egymást a nagy öregek, hiszen már tizenegyig jutunk a húszas évek végéig. Azért a későbbiekben sem kell feltétlenül nagy korszakokat elvárni, hiszen akár még az is lehetne, hogy szép sorrendben tűnnek el a régi arcok, de persze ez nem életszerű.

Azért azt is figyelembe kell venni a protoságnál, hogy dupla feladatot kell végrehajtani: egyrészt túl kell élni a többieket, másrészt nem árt viszonylag korán megkapni a díjat, hogy minél tovább birtokolhassa azt az illető.
Az első feltétellel összhangban a 7. protodíjazottól kezdődően csak egyetlen személy nem töltötte be a 80. életévét; a második kitétel pedig abban mutatkozik meg, hogy a listán szereplők alapvetően az ötvenes éveik elején kapták meg a díjat. Aztán hogy éppen hány nap után kerül sor a következőre, az már nagyrészt szerencse kérdése...

Nem véletlenül Kipling az abszolút csúcstartó ebben a műfajban:
1. a valaha volt legfiatalabb díjazott (ez jó indítás)
2. 70. életévét betöltve halt meg (ebben a mezőnyben ez közepes)
3. 1907-ben, a díj hőskorában ismerték el érdemeit, így kevesen álltak előtte a sorban (nagy előny!)

Ha a díjazási évek közötti távolságot tekintjük, a különbségek sorrendje a következő:
2-1-0-1-2-2-2-9-2-7-8-1-13-4-15-12-4
Ebből is csak az derül ki, hogy eleinte kisebb volt a mezőny, gyorsabban történtek a változások, vagyis nagy számokra alig lehetett esély. Ahogy írtam, a kis számoknak most is van esélyük, hiszen ha a két feltétel (magas életkor, hosszú díjazottság) összehoz egy homogén mezőnyt, akkor adott esetben be is állhat egy fix szám – de ez tényleg nem életszerű. Mindösszesen annyi jelenthető ki, hogy a nagy létszám miatt immár a nagyobb számok esélye is megteremtődött.

Ja, és illendő módon azért kívánjunk az idén 82. születésnapja felé haladó, nagyon is aktív Wole Soyinkának eredményekben gazdag, hosszú protodíjazottságot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.