Változások az irodalmi Nobel-bizottság életében 

Nagy vihart kavart, amikor március 24-én a Svéd Akadémia a honlapján hivatalos közleményben állt ki Salman Rushdie mellett, akit még 1989-ben ítélt halálra Irán vallási vezetője, Khomeini ajatollah.
Az amúgy nem túl gyakori angol nyelvű hírek között megjelent állásfoglalás tényleg nagy visszhangot váltott ki, és sokan találgatták, hogy miért éppen most jutott el arra a pontra a tagság, hogy ezt a lépést megtegye.
Az irodalmi Nobel-díjról döntő társaságnak általánosságban sem szokása ez a kifelé kommunikálás, s hogy most éppen a Rushdie-ügyben nyilvánultak meg, az azért is jelentős, mert az Akadémia közelmúltjában egyértelműen ez okozta a legsúlyosabb krízist.
1989-ben már felmerül a Rushdie melletti nyílt kiállás gondolata, de ezt a tagság akkor leszavazta. Ez annyira súlyosan érintett több tagot is, hogy bár a tagságról nem lehetséges lemondani, a közös munkától visszavonultak.
Azóta olyan sok minden nem hangzott el ezzel kapcsolatban, ezért aztán a szenzációs szalagcímek megfogalmazására (és a képmutatásra) hajlamos sajtó úgy kommentálta a gesztust, hogy 27 éves késéssel érkezett meg.

Hogy miért éppen most?
Erre lehetne azt felelni, hogy a 27 éppen három a harmadikon, a három pedig jó szám.
Annyi aktualitása azért van a történetnek, hogy bejárta a világsajtót egy olyan hír, amely a Rushdie fejére kitűzött vérdíj megemeléséről szól.
Biztosak lehetünk abban, hogy ez nem a megszólalás okául, hanem csak ürügyéül szolgált.

27 év alatt teljesen átalakult az Akadémia. Az 1989-es tagságból mindössze négyen élnek már csak, és mindannyian bőven 80 év fölöttiek. Ráadásul egyikőjük éppen az utolsó inaktív* tag, Kerstin Ekman. Vagyis 14-en még csak jelen sem voltak ennél a vitánál, és a nagy közönséghez hasonlóan először kívülállóként hallhattak a problémáról.

Talán az sem teljesen érdektelen, hogy a közlemény aláírója Tomas Riad.
Az Akadémia honlapján január 26-án szűk három sorban (és csak svédül) jelentették be, hogy Sara Daniust a tavaszi félévben, május 31-is helyettesíteni kell.

Sara Danius 2015-ben kapta meg a főtitkári pozíciót. Jelölését és szerepvállalását nem csak az tette egyedivé, hogy az első nő ezen a poszton, hanem az is, hogy nem sokkal korábban diagnosztizáltak nála mellrákot, és akkoriban volt túl egy komolyabb kezelésen. Bár a helyettesítés okaként egyértelműen a betegszabadságot (sjukskriven) nevezik meg, további részletek nem tudhatók.**

Tomas Riad személye viszont ebben a helyzetben azért érdekes, mert édesapja egyiptomi kopt keresztény, és a család csak Tomas Riad ötéves korában költözött vissza Svédországba, amikor már Nasszer alatt egyre rosszabbak lettek a körülmények. Édesanyja az Uppsalai Egyetem prof. emeritusa, és arabisztikával foglalkozik.

A származásával kapcsolatban nem annyira arra a szociológiai szempontra kell felfigyelnünk, hogy a személyében a már jóval színesebb eredetű svéd társadalom mutat magából valamennyit ezen a szinten is, hanem inkább arra, hogy az arab világot érintő kérdésben teljes mértékben autentikusnak tekinthető, s ez a szöveget is autentikálja. Vagyis ezáltal kevésbé tűnik az egész egy jóléti állam elefántcsonttoronyban élő kultúrtársasága által tett távoli gesztusnak… 

Hogy akkor Rushdie kapná idén a Nobelt?
Aligha…
Bővebben: ha ő lenne a díjazott, akkor mi szükség lenne erre a nyílt állásfoglalásra? A Nobel-díj odaítélése többet mondana/mutatna minden szónál.

Sokkal valószínűbb, hogy Rushdie esélytelen a díjra. De azért megköszönte szépen a Twitteren:
“I would like to thank the Swedish Academy. I am extremely grateful for its statement.”
Végül is nem csak a díjról szól az élet.

Nyilván ehhez is lehet cinikusan hozzáállni, azonban én szeretem empatikusabban megítélni a világot. Az Akadémia nem egy frakkos-nagyestélyis cirkuszt rendez minden évben, hanem a kultúra és a tudomány ünnepét. Hiszem, hogy Rushdie-t nem szeretnék kitenni annak a helyzetnek, hogy azon kelljen morfondíroznia, a díjátadón résztvevőket komoly veszélynek tegye-e ki a jelenlétével, vagy egyszerűen maradjon távol az ünnepléstől. Vagy: hogy a díj ne az irodalomról, hanem a szélsőséges gondolkodásmódról szóljon.
Mindkét fél tudja, lehetetlen helyzet állna elő. Az Akadémia a pillanatnyilag legjobb megoldást választotta: az írásbeli állásfoglalást. 

Hogy aztán újabb gesztusként a nagyon-nagyon régóta esélyesnek tartott Adoniszt, a szíriai származású költőt díjazzák-e majd, akinek polgárháború dúlta szülőföldjén az iszlám radikális képviselői is jelentős befolyással bírnak, már más kérdés.
Mindenesetre a nyilatkozattal a helyére került valami, és az Akadémia végre nyugodtan, a feladatára koncentrálva tudja kiválasztani a díjazott személyét. 

A közlemény: http://www.svenskaakademien.se/en/press/press-release-from-the-swedish-academy

* A némaság elleni tiltakozásul ő és Lars Gyllensten vonultak vissza. Később Werner Aspenström is hasonló döntést hozott, de ő személyes okokkal magyarázta az elvonulását, és minden egyéb közéleti szerepéről lemondott. Emiatt ingadozik, hogy kettő vagy három érintettről beszélnek-e.

** itt is: http://www.dn.se/arkiv/kultur/sara-danius-sjukskriven-fran-akademien/
„Enligt Tomas Riad är sjukskrivningen kopplad till sviterna av detta.” ti. bröstcancer

Sara Danius bemutatása:
http://kulturpart.blog.hu/2013/12/23/uj_taggal_bovult_a_sved_akademia

Uez szintén szenzációs címmel: http://24.hu/kultura/2015/10/07/a-sved-akademia-felhagyott-a-szexizmussal/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.