Eléggé hatásvadász címet adtam ennek a bejegyzésnek, de nincs itt semmi csalás vagy ámítás. Hiába örülünk annak, hogy idén pótolják a tavalyi díjat is, a szomorú tény a következő: a 18 fős Akadémia válság előtti tagságából 7 fő távozott – ebből mindössze egyetlen férfi, és mindössze egyetlen női tag nem mondott le.

A válságot menedzselő főtitkár, Anders Olsson hiába mondja azt, hogy „a konfliktus nem a nemek különbségére vezethető vissza”, azért a tények, illetve a válság fókuszában álló szexuális bűncselekmény mégiscsak azt mutatják, a hímnemű tagságot érintette, rázta meg kevésbé az ügy.

Hogy a kályhától kezdjem, érdemes visszaugrani 2018 elejére, amikor a tagság megismerte a Katarina Frostenson férjéről, a későbbiek folyamán hivatalosan is elítélt Jean-Claude Arnault-ról szóló jelentést, amelyből egyértelműen kiderült, hogy

1. információkkal rendelkezett a Nobel-díjasokról, és ezeket másokkal is megosztotta, fogadások útján anyagi hasznot is szerzett ebből;
2. az Arnault által jelentős akadémiai támogatással működtetett klubnak Frostenson is tulajdonosa, amely jogállással eddig az Akadémia nem volt tisztában, és ez természetes összeférhetetlenség, hiszen a támogató és a támogatott egy és ugyanaz;
3. Arnault szexuális visszaéléseiről már jóval korábban is érkeztek jelzések az Akadémiához.

Ekkor szavazott a tagság Frostenson kizárásáról, amely végül 6:8 arányban elutasíttatott.

Íme a szavazás eredménye (forrás: Expressen, SVT Grafik):

A válaszadás nem volt egyszerű. Egyrészt többen a kizárás intézményét ellenezték, vagy úgy érezték, hogy jogilag megtámadható, de legalábbis nem megalapozott a kizárás, másrészt nyilván a Frostenson iránt érzett sajnálatnak is jutott szerep. 

Végigveszem a szavazat alapján kialakult csoportokat:

I. A hiányzók

A 13-as szék birtokosa, Kerstin Ekman már 1989 óta nem vesz részt az Akadémia munkájában. Ekkor is kialakult egy jó kis helyzet, amelyben többen a nem cselekvésre szavaztak. Ekman és két társa úgy érezte, igenis ki kellene állni a halálosan megfenyegetett Rushdie mellett, s mivel ez elmaradt, ők inkább nem akartak továbbra is részt venni egy ilyen erélytelen szervezet munkájában. Az ügynek van annyi aktualitása, hogy 2016-ban mégiscsak megjelent az a hivatalos sajtóközlemény, 27 év késéssel (lásd korábbi bejegyzésem!)
Ekman azonban ekkor már nem akart visszakozni, és az elsők között mondott le, mihelyst ez 2018-ban lehetségessé vált. 

Jóval érdekesebb Lotta Lotass esete. 2009-es megválasztásától 2015 novemberéig vett részt az Akadémia munkájában. Lemondásakor azt nyilatkozta, hogy idegennek érezte az akadémiai működéshez tartozó társasági életet, amiből ki is maradt, ha tehette. Ezt időnként szóvá is tették. Másrészt viszont az is tanulságos, hogy az 1-es szék hagyományosan egy jól képzett jogászé szokott lenni, és Lotasst sokan támadták amiatt, hogy elfogadta erre a helyre a felkérést. Lemondása után a tagság azonnal vissza is állította a régi rendet: újra egy magasan jegyzett jogász férfiúé ez a szék.

II. A tartózkodók

Sara Stridberg tartózkodott a szavazásnál (lehetséges, hogy ő nem is vett részt a szavazásban). Talán a jelenlegi tagságból íróként ő áll a legnagyobb karrier előtt (éppen szerepel a Man Booker-listán is). Ő azonban egyértelművé tette a lemondásakor, hogy Sara Daniusban látta csak biztosítottnak, hogy az Akadémia a helyes úton halad tovább az átláthatóság és a nyitottság megőrzésében. 

A szavazásban nem vehetett részt az érintett Katarina Frostenson. Az ő sorsa valóban érdekes. Úgy tűnik, a férje mellett továbbra is kiáll, az Akadémián belül viszont azzal érvelt, hogy a férje bűnei miatt ne őt büntessék. Ellentmondásos a végkifejlet: az Akadémia megvásárolta a lemondását. Élete végéig fizetést és lakhatást kapott. 

III. Aki a kizárásra szavazott

Tulajdonképpen nagyon is meglepő, hogy a kizárásra szavazók között egyedüli nőként Sara Danius szerepel. Mivel főtitkárként nem tudta a számára elfogadható irányba terelni az ügymenetet, úgy érezte, ellehetetlenült, és miután a válság nagyjából megoldódott, ő is lemondott. Az első női főtitkár korszaka így nem a legfényesebb emlékek közé kerül.

Itt érdemes azért megjegyezni, hogy a szavazás után három férfi azonnal felállt (10, 11, 16) – közülük a későbbiekben csak Klas Östergren nem tért vissza a tagsághoz, míg Espmark és Englund úgy döntöttek, hogy segítenek az Akadémiának romjaiból összekaparnia magát.

IV. A nemmel szavazók

A 9-es szék egykori birtokosa, a legfiatalabb tag, Jayne Christine Svenungsson, ugyan nemmel szavazott, de beszédes, hogy a válság nagyjának lezajlása után ő is inkább lemondott.

Így jutottunk el az egyetlen megmaradt a női tagig, Kristina Lugnig. Az 1948-as születésű költőnő 2006 óta tag, tehát az oszlopos jelzőt kiérdemelte már. Nem tartozik a reflektorfényt keresők közé, így nyugodtan jellemezhető a megbízható és csendesen dolgos leírással.

Akkor mit is gondoljunk?

A jelenlegi helyzet az, hogy 11 tag maradt meg a válság előttről, ebből 10 férfi. Bár nyilván vesznek fel újabb nőket (ahogy már ezt meg is tették), pótolni nem tudják őket, hiszen az új tagoknak kell néhány év, amíg meghatározóvá tudnak válni.

Az ügynek eleve több női szereplője volt (a vádlott és a főtitkár). Az is látszik, hogy a fiatalabbak mondtak le nagyrészt, és talán azt is ki lehet jelenteni, hogy a a maradók inkább az Akadémia jogi lehetőségeire koncentráltak, míg a távozók nem tudtak eltekinteni az Akadémia közvetlen hatáskörén kívül zajló zaklatásokra,melyekről mégiscsak kijelenthető, hogy nagyobb akadémiai figyelem mellett korábban megszakadtak volna.

Ki dönt a Nobel-díjról?

Nem az egész Akadémia szenteli az évét a díjnak, hanem egy bizottság, a Nobel Committe (Nobelkommitté) készíti elő a döntést. 2017-ben associate membersként szerepelt Frostenson és Danius is. (Lásd itt!) Nem beszéltem a harmadik főszereplőről, a főgonosz szerepét magára vállaló Horace Engdahlról – ő végül csak erről a bizottsági pozícióról mondott le, de ma (2019.03.16.) a neve még szerepel a honlapon.

Egy majdani cikk témája lesz, hogy vajon az idei két új díjazottat akkor ki is választotta meg. Annyit elárulok, hogy Per Wästberg továbbra is az elnök, és ő a kizárásra szavazott. Ő hiteles maradt, és a pozíciója sokat erősödött. Amennyit tudni lehet róla, elkötelezett az irodalmi minőség és a némiképpen szokványos elvárásokat megtestesítő irodalom iránt, vagyis az utóbbi évek íróinál klasszikusabb szépírókra számítok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.