(A bejegyzés a moly.hu-n született, és a kommentjei ott olvashatók.)

A Svéd Akadémia igazán bátor és szinte vakmerő döntéssel 2016-ban Bob Dylant tartotta érdemesnek az irodalmi Nobel-díjra. 
Az elkövetkező napok, hetek ennek az elemzésével, megértésével, elfogadásával vagy elutasításával fognak telni. 
Mindenesetre az Akadémia ezzel arra kért bennünket, hogy vegyük komolyan Dylant. 
Azaz ne csak generációs ikonnak, ne csak a tömegkultúra egyik érdekes termékének tartsuk őt. 
Ennek elutasítása nyilván együtt jár azzal, hogy az Akadémia tagjainak ellágyulásáról, józan ítélőképességük elhomályosulásáról kelljen szólni. 
Az elfogadás hozhat csodákat: például azt a belátást, hogy a popularitás mint kizáró érv Dylan Nobele esetében azért nem jöhet szóba, mert a magasirodalom regiszterében ő egyáltalán nem volt eddig populáris. 
Hát a régóta várt amcsi Nobel megérkezett: nem Roth, nem Oates, még csak nem is DeLillo. Elég punkos dolog volt ez az Akadémiától. 

Akárhogy is, az Akadémia Sara Danius főtitkárságával új utakra indult: az irodalom határterületeiről tüntettek ki két személyt. Dylanre nehéz költőként hivatkozni, Alekszijevicsre is csak egy fokkal könnyebb íróként. Előbbi egy előadóművész, aki szövegeket is ír (meg fest sat.), utóbbi meg a jellemzően újságírói szubjektív dokumentarizmus képviselője. A maguk területén mindegyikük a legkiválóbbak közé tartoznak. Mindketten a szó, a megszólalás szakavatott és becsülendő képviselői. 
E két döntés után az új esélyeseket korunk Marcus Aureliusai, Petroniusai, de még akár Cicerói vagy éppen Lucretiusai között is kereshetjük.

+ és nagyon lol @Emlékmás kommentjéhez: https://moly.hu/hozzaszolasok/7045551 
Hogy akkor most mi is az eljövendő? 
Csak néhány név, megjegyzés a nemzetközi fórumokból (bővítem még): 
– Leonard Cohen minőségibb, mint Dylan. 
– Jenny Holzer 
– J. K. Rowling 
– 2021-ben egy mém. 
– Twitter: a kommunikáció nyelvének megújításáért 
– Beyoncé (Engdahl, korábbi főtitkár exneje: Ebba Witt-Brattström) 
– filmforgatókönyv-írók: reszkess, Oscar! 
– Neil Gaiman, Alan Moore (a sci-fi + képregény is férjen bele a széles mederbe) 
– Stephen Sondheim

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr2212868422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.