A statisztika a sport területén létjogosultsággal rendelkezik, hiszen a sportolók sportolói teljesítményét mérik ezek a számok.
Az irodalmi Nobel-díjasok legjellemzőbb számai életük három sarokdátuma: a születés, a halál – a kettő között pedig a Nobel-díj átvételének éve. Ha valaki az irodalmároknak ezeket az adatait bújja, amelyeknek aztán vajmi kevés közük van a szakmai teljesítményükhöz, igazán könnyedén elismerheti: egyszerűen szereti nézegetni az évszámokból kirajzolódó mintázatokat. Mert azért ez-az kirajzolódik – például hogy ki hány évesen kapta meg a díjat: az átlag (ahogy itt látszik is) 65 életév fölötti.
Ja, és még az is megnyugtató, hogy mindezt maga a Svéd Akadémia is nyilvántartja: nagyon is alaposan.

A fenti kis kimutatáson jól látszik az a vicces tény, hogy az Akadémia legfiatalabb és legidősebb kitüntetettje éppen 100 év különbséggel került fel a neves listára. Az azonban nem látszik, hogy a libikókán az egyes életkori csoportok milyen messze helyezkednek el egymástól. Ez azért fontos, mert az átlagnál a végső esetben az is lehetséges lenne, hogy két egyenlő létszámú csoport van a két szélső értéken, vagy hogy mindenki életkora éppen az átlaggal esik egybe. Az élet persze a két szélső helyzet között egyensúlyoz. A fenti linkről származó grafika (Copyright © Nobel Media AB 2016) 2014-ig bezárólag megmutatja, hogy a díjazottak 73%-a egészen egyenletesen oszlik el az 55–74 közötti korosztályokban. Az 55 meg egy 74 átlaga is 64,5, tehát a középmezőny egy nagyon kiegyensúlyozott, szép eloszlást mutat.

A maradék 37%-ról annyi elmondható, hogy a 80 fölöttiek már ritkaságszámba mennek, és szinte ki is jelenteném, hogy az 45–54 közötti díjra még mindig nagyobb esély van, mint a 80 fölöttire, ha nem nézném meg alaposan a következő listát, melynek felső részében az a tíz személy szerepel, akik legfeljebb az 50. életévüket töltötték be a Nobel-évükben, míg alulra tizenketten kerültek, és a 78. életév jelentette az alsó határt:

NÉ: A Nobel-díj átadásának éve
K: Betöltött életévek a halálozáskor (kora)
NDÉK: Életkora a díjazás évében

A fenti oszlopdiagrammal összeolvasva az a legszembetűnőbb, hogy a 80–84 oszlop négy személyéből három mostanság kapta meg a díjat (2007, 2011, 2013), míg a tíz ifjú titánból 8 a II. világháború előtt kapta a díjat.
Persze nem tudok én alaposabb lenni a svéd kollégáknál, ezért következzen az ő második grafikájuk az évtizedenkénti megoszlásról (ez 2015-ig van):

Az évtizedenkénti bontás elég esetleges, de kiválóan mutatja a tendenciát: az átlagéletkor emelkedését.
Tulajdonképpen ez a lényeg, de a további elemzésbe annyira belemerültem, hogy azt inkább egy önálló bejegyzésben foglalom majd össze (egyszer, talán...).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.