Amikor a hat kiadó műveinek listáját böngésztem és aztán olvastam a könyveket, folyamatosan az járt a fejemben, hogy európai regényeket olvasok – bármit is jelentsen ez.
Az irodalmat két keretrendszerben iktatjuk a fejünkben: nemzeti irodalom és világirodalom. Utóbbihoz a nemzetközi klasszisok tartoznak, a legnagyobb nevek, fesztiválok díszvendégei, vonatkoztatási pontok. A nemzeti meg a saját mozgásterünk, ahol otthon vagyunk, amelyen szinte végtelen számú író mozog, köztük saját klasszisaink, akikről a világ tudomást sem vesz, oly méltatlanul! No meg akár olyanok is, akikről meg nehezen tudjuk felfogni, mit is eszik annyira rajtuk a világ…
A kettő között meg semmi. Vagy kis hazánk, vagy a mindenség…
Pedig van ez az Európa alakú alakuló valami. Ami persze 50, de leginkább 100 éve még talán a világot jelentette. Ma már aligha.

kedvenc europai regenyeink.jpg

A L’Harmattan Kiadó svéd írónője (Agneta Pleijel) két lengyel barátról ír. Egyikőjük Anglián keresztül válhat az antropológia atyjává, másikójuk Péterváron folytat a fényképezéssel korát megelőző művészeti kísérleteket. A mi kiadónk, a Typotex Kiadó meg egy lengyel szerző könyvét prezentálja itt, amelyben az európai kultúra gyökereit, alapjait jelentő vallások (egyiptomi, görög–római, keresztény) istenei elevenednek meg, és költöznek le a silány halandóságból inkább Lengyelországba. Peter Terrin Az őr című művével kapcsolatban (Göncöl Kiadó) mindenütt leírják Kafka nevét: no nem azért, mert Terrin flamand, azaz Belgiumban élő holland nyelvű, Kafkánál meg szintén volt némi zavar e téren… Nem ezért, de a párhuzam megemlítendő. És hogy visszaérjek az elejére, Terrin művét a svédek fedezték fel, a svéd fordítás hozta meg számára az áttörést.
Az áttörést – de hova? Vagy mekkorát?
Tehát amíg olvastam ezeket a könyveket, tisztában voltam vele, hogy a világirodalomnak aligha (vagy csak nagyon kiszámíthatatlanul) van ezekre a művekre szükségük: ez nem fokozati kérdés. Ezt a magyar irodalomnál is be kell látni: bizonyos dolgok csak nekünk fontosak: a mák meg a tejföl esete. Nem nagyon szoktam bírni nélkülük. Ahogy Szentkuthy nélkül se nagyon bírnám. De ezen az egészen lehet dolgozni, hogy nem a világnak kell megmutatni, hanem Európának. Meg hát Európát magunknak. Ez egy kellemes ügy ugyanis. Az a kellemes benne például, hogy tudom, miről van szó a könyvekben: a konkrétumok, a helyek, az események szintjén – és nem csak az univerzális emberi érzelmek szintjén. És olvasás közben otthon érezni magamat, ennél nem kívánhatok kellemesebbet.

---

A 2013-as Könyvfesztivál keretében hat kiadó demonstrálta az európai regény erejét: pontosabban az Európai Unió Kultúra keretprogramjának segítségével kiadott műveket mutattak be. Sajnos sikerült megbetegednem, így kimaradtam a jóból (merthogy jól sikerült), ezért első kétségbeesésemben írtam egy vitaindítót, amire végül nem volt szükség. Mindenesetre ha már megírtam, álljon itt.

A rendezvényről a prae.hu összefoglalója igazán pontos képet ad.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr475284477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.