Ez a bejegyzés a Sherlock Holmes-történetekben megemlített időpontok közül a július–december közé esőket tartalmazza.
(Íme, az 1. rész: január–június)

július:

(1887)/7: A házasságkötésemet követő júliust három érdekes eset tette emlékezetessé, mindháromban ott lehettem Sherlock Holmes oldalán, és tanulmányozhattam a módszereit. Mindhárom esetről készítettem jegyzeteket, a címük: A második folt esete, A haditengerészeti szerződés esete és A fáradt kapitány esete.
(A haditengerészeti szerződés, Katona Tamás fordítása)

1895/7: "I have never known my friend to be in better form, both mental and physical, than in the year ‘95."
"In this memorable year ‘95, a curious and incongruous succession of cases had engaged his attention, ranging from his famous investigation of the sudden death of Cardinal Tosca — an inquiry which was carried out by him at the express desire of His Holiness the Pope — down to his arrest of Wilson, the notorious canary-trainer, which removed a plague-spot from the East End of London. Close on the heels of these two famous cases came the tragedy of Woodman’s Lee, and the very obscure circumstances which surrounded the death of Captain Peter Carey."
Az 1895-ös évben igazán elemében volt a barátom, sohasem láttam jobb szellemi és fizikai erőnlétben. Növekvő hírnevével együtt praxisa is hatalmasra duzzadt, de méltán lehetne engem indiszkrécióval vádolni, ha csak egy szóval is céloznék azokra az illusztris személyekre, akik ügyfélként lépték át szerény küszöbünket a Baker Streeten. Holmest azonban, mint minden igazi művészt, csakis maga a művészet érdekelte, és Holdernesse hercegének esetét kivéve, alig tudok róla, hogy jelentősebb honoráriumot kért volna felbecsülhetetlen szolgálataiért. Annyira nem evilági lény volt – vagy talán annyira szeszélyes –, hogy gyakran utasított el pénzembereket és hatalmasságokat, ha az esetük, amellyel segítségért fordultak hozzá, nem keltette föl együttérzését; ugyanakkor heteket volt képes feszült odaadással dolgozni bármely szerény kliens ügyében, ha az eset magában hordozta azokat a különös és drámai vonásokat, amelyek megmozgatták Holmes képzelőerejét, s próbára tették szellemét.
Ebben az emlékezetes évben egy sor igen érdekes és egymástól teljesen elütő eset kötötte le figyelmét, kezdve azon a híres nyomozáson, amely Tosca bíboros hirtelen halálának a körülményeit derítette ki – erre a vizsgálatra egyébként személyesen őszentsége, a pápa kifejezett kívánságára kerített sort –, egészen Wilsonnak, a hírhedt kanáritenyésztőnek a letartóztatásáig, amivel Kelet-Londont egy rút szégyenfoltjától szabadította meg. E kettő után nem sokkal következett az a híres eset, amely a Szélvédett Erdészlakban történt gyilkossággal és Peter Carey kapitány halálának titokzatos körülményeivel függ össze.
"During the first week of July, my friend had been absent so often and so long from our lodgings that I knew he had something on hand."
Július első hetében a barátom oly gyakran és oly sokáig nem tartózkodott otthon, hogy tudtam: valami újabb ügy foglalkoztatja. Abból pedig, hogy ezalatt több marcona külsejű alak csöngetett be, és kereste Basil kapitányt, rájöttem, hogy Holmes inkognitóban ügyködik valahol.
(The Adventure of Black Peter, A hajóskapitány, Nikowitz Oszkár fordítása)

1903/7/2: "Thus I have it here that it was on that very day, July 2d, that Roy attacked the professor as he came from his study into the hall. Again, on July 11th, there was a scene of the same sort, and then I have a note of yet another upon July 20th."
Naplóm szerint Roy ugyanezen a napon, azaz július 2-án támadta meg első ízben a professzort, méghozzá éppen akkor, amikor a dolgozószobájából az előszoba felé tartott. Ez az eset július 11-én megismétlődött, sőt ugyanazon hó 20-án már harmadszor fordult elő.
"I have said, sir, that it was the night before last—that is, September 4th."
Mint már említettem, a dolog a tegnapelőtti éjszakán, azaz szeptember 4-én történt.
"There was a period of excitement upon August 26th."
Úgy látom, hogy augusztus 26-án a prof izgatott hangulatban volt.
"This excellent young man’s diary shows that there was trouble upon July 2d, and from then onward it seems to have been at nine-day intervals, with, so far as I remember, only one exception. Thus the last outbreak upon Friday was on September 3d, which also falls into the series, as did August 26th, which preceded it."
Ifjú barátunk naplója arról árulkodik, hogy a prof első problematikus napja július 2-ára esett, és ha nem tévedek, ezek a gondok – egyetlen eset kivételével – kilencnaponként ismétlődtek. A legutóbbi rohama szeptember 3-án, pénteken volt, előtte pedig augusztus 26-án, tehát pontosan, menetrend szerint.
(A lopakodó professzor, The Adventure of the Creeping Man, Ádám Szilvia fordítása)

1907/7: 1907 júliusának vége felé egyszer heves vihar tört ki, a Csatornán végigsüvítő, orkánszerű szél által felkorbácsolt hullámok a meredek sziklákat ostromolták.
(Az oroszlánsörény esete, Tiborszky Péter fordítása)

augusztus:

1883/8: "It struck me that if I could see what occurred in the month of August, 1883, on board the Sea Unicorn, I might settle the mystery of my father’s fate."
Eszembe ötlött, hogyha megnézhetném, mi történt 1883 augusztusában a Tengeri Egyszarvú fedélzetén, talán apám titokzatos sorsára is fényt tudnék deríteni.
"It was in ‘83 that it happened — August of that year. . . We were coming out of the ice-pack on our way home, with head winds and a week’s southerly gale, when we picked up a little craft that had been blown north. There was one man on her —a landsman. . . So far as I know, the man’s name was never mentioned, and on the second night he disappeared as if he had never been . . . Only one man knew what had happened to him, and that was me, for, with my own eyes, I saw the skipper tip up his heels and put him over the rail in the middle watch of a dark night, two days before we sighted the Shetland Lights."
Még 83-ban történt a dolog, az év augusztusában.  Peter Carey volt a Tengeri Egyszarvú parancsnoka, s én voltam a második szigonyos. Hazafelé indultunk, mert északon kezdett beállni a jég, már egy hete tomboltak a déli viharok, és akkor is erős szembeszéllel jöttünk kifelé a jégtorlaszok közül, amikor fölvettünk egy kis bárkát, amit észak felé tereltek a szelek. Egyetlen ember volt rajta, honfitársunk. A legénysége nyilván azt hitte, hogy el fog süllyedni, és a mentőcsónakkal elindultak a norvég partok felé. Gondolom, vízbe fulladtak mind. Szóval, fölvettük azt az embert, aztán a kapitány sokáig beszélgetett vele a kajütjében. Az összes holmija, amit vele együtt a hajóra hoztunk, egy pléhdoboz volt. Tudomásom szerint a férfi nevét senki sem emlegette, és a második éjszakán eltűnt, mintha sosem létezett volna. Carey kijelentette, hogy vagy maga vetette magát a vízbe, vagy a nagy viharban átesett a hajókorláton. Csak egy ember tudta, hogy valójában mi történt vele, mégpedig én, mert én a saját szememmel láttam, hogy a kapitány felkapja a lábát, és átdobja a korláton. Sötét éjszaka volt, én őrségben  álltam, éppen két nappal azelőtt, hogy megláttuk a shetlandi világítótornyokat.
(The Adventure of Black Peter, A hajóskapitány, Nikowitz Oszkár fordítása)

(1889)/8: Egy fülledt, esős augusztusi napon kezdődött. Redőnyeink félig le voltak eresztve, Holmes pedig, kezében szorongatva a reggeli postával érkezett és már többször is elolvasott levelet, a heverőn kucorgott.
(A bentlakó beteg, Katona Tamás fordítása)

1890/8: A The Morning Chronicle 1890. augusztusi száma. Két hónappal ezelőtti.
(A rőt liga, Nikowitz Oszkár fordítása)

1894/8: I crawled about the lawn with an August sun on my back, but I got up at the end of an hour no wiser than before.
(The Adventure of the Norwood Builder)
Keresztbe-kasul kúsztam a pázsiton, a tűző augusztusi napsütésben, de egy óra múlva, amikor felálltam, egy cseppet sem voltam okosabb, mint azelőtt.
(A norwoodi tűzeset, Nikowitz Oszkár fordítása)

1914/8/2: Este kilenc óra volt, augusztus havának második napja - meg kell említenem, ennél borzalmasabb augusztust még nem jegyzett a világtörténelem.
+
Nos, a szó: augusztus, a szám pedig 1914, épp az az év és hónap, melyet most írunk.
(Az utolsó meghajlás, Takácsy Gizella fordítása)

szeptember:

(1887/9): Szeptember vége felé történt, amikor az őszi napéjegyenlőség körüli viharok a szokottnál is hevesebben tomboltak. Egész nap süvített a szél, verte az eső az ablakot, úgyhogy még itt, a nagyváros szívében, az emberkéz alkotta Londonban is kénytelenek voltunk az időjárásra fordítani figyelmünket a szokásos napi dolgainkról, azokra a hatalmas, elemi erőkre, amelyek a civilizáció rácsai mögül ketrecbe zárt vadállatokként üvöltenek az emberiségre. Esteledvén, a vihar mind jobban dühöngött, a szél úgy visított a kéményben, mintha egy síró-nyüszítő gyermek ült volna odafönn. Sherlock Holmes a kandalló egyik oldalán borúsan rendezgette ügyeiről készült feljegyzéseit, én pedig a másikon úgy belemerültem Clark Russel egyik nagyszerű tengeri történetébe, hogy végül a kinti vihar is már a könyvben üvöltött, az eső verése pedig összemosódott a tenger hullámainak csobogásával.
(Az öt narancsmag, Nikowitz Oszkár fordítása)

1903/9/3: On the upper floor of the Northumberland Avenue establishment there is an isolated corner where two couches lie side by side, and it was on these that we lay upon September 3, 1902, the day when my narrative begins.
A Northumberland Avenue-n lévő török fürdő legfelső emeletén van egy eldugott sarok, ahol épphogy elfér egymás mellett két heveő. 1902. szeptember 3-án e két heverőn pihentünk, és ez elbeszélésem kezdetének színhelye.
(Egy nevezetes személy története, The Adventure of the Illustrious Client, Ádám Szilvia fordítása)

1903/9/5: It was one Sunday evening early in September of the year 1903 that I received one of Holmes’s laconic messages...
Történetünk az 1903-as esztendő szeptemberének az elején kezdődött...
+ The date being September 5th.
És mindez szeptember 5-én történt.
(A lopakodó professzor, The Adventure of the Creeping Man, Ádám Szilvia fordítása)

október:

1855/10/8: Néhány feljegyzés a Gloria Scott háromárbocos útjáról, a falmouthi indulástól, 1855. október 8-tól kezdve a hajó pusztulásáig, 1855. november 6-án, az északi szélesség 15° 29' és a nyugati hosszúság 25° 14' alatt.
(A Gloria Scott, Katona Tamás fordítása)

(1887)/10/4: Október 4: szoba 8 shilling, reggeli 4 shilling 6 penny, koktél l shilling, ebéd 2 shilling 6 penny, egy pohár sherry 8 penny.
(Az eltűnt menyasszony, Nikowitz Oszkár fordítása)

(1889)/10/13, 15–18: Ettől kezdve úgy adom vissza az eseményeket, ahogy Sherlock Holmesnak írott leveleimben vetettem őket papírra. A levelek itt fekszenek előttem az asztalon. Egy lap híjával, amely elkallódott, szövegüket változatlanul hagytam.
(8–10. fejezet, A sátán kutyája, Fordította: Árkos Antal)

1890/10/9: A RŐT LIGA FELOSZLOTT 1890. okt. 9.
(A rőt liga, Nikowitz Oszkár fordítása)

1900/10/3: It was a wild morning in October, and I observed as I was dressing how the last remaining leaves were being whirled from the solitary plane tree which graces the yard behind our house.
Viharos októberi reggel volt, és öltözködés közben láttam, hogyan szaggatja a szél a házunk mögötti kert büszkeségének, a magányos platánfának utolsó leveleit.
+ Levél: October 3rd. // Claridge Hotel, okt. 3.
(The Problem of Thor Bridge, A Thor-híd rejtélye, Katona Tamás fordítása)

november:

1855/11/6: Néhány feljegyzés a Gloria Scott háromárbocos útjáról, a falmouthi indulástól, 1855. október 8-tól kezdve a hajó pusztulásáig, 1855. november 6-án, az északi szélesség 15° 29' és a nyugati hosszúság 25° 14' alatt.
(A Gloria Scott, Katona Tamás fordítása)

(1889)/11: Egy kellemetlen, ködös estén – november vége felé járt az idő – a kandalló előtt üldögéltünk a Baker Street-i lakásban. Holmes két nagyobb ügyet tisztázott azóta, hogy sikerrel befejeztük a tragikus kimenetelű devoni eset nyomozását. Fényt derített Upwood ezredes üzelmeire, amelyek a Nonpareil Club hírhedt kártyabotránya körül pattantak ki, majd bebizonyította a szerencsétlen Montpensier asszony ártatlanságát, akit azzal vádoltak, hogy meggyilkolta mostohalányát, Carère kisasszonyt. Carère kisasszonyt, mint ahogy valószínűleg emlékeznek rá olvasóim, fél esztendővel később meg is találták New Yorkban: élt, sőt férjhez is ment közben. (Holmes felfedi az ügy részleteit.)
(15. Néhány hét múlva…, A sátán kutyája, Fordította: Árkos Antal)

1894/11: When I look at the three massive manuscript volumes which contain our work for the year 1894, I confess that it is very difficult for me, out of such a wealth of material ... I see my notes upon the repulsive story of the red leech and the terrible death of Crosby, the banker. Here also I find an account of the Addleton tragedy, and the singular contents of the ancient British barrow. The famous Smith-Mortimer succession case comes also within this period, and so does the tracking and arrest of Huret, the Boulevard assassin—an exploit which won for Holmes an autograph letter of thanks from the French President and the Order of the Legion of Honour. . . . none of them unites so many singular points of interest as the episode of Yoxley Old Place."
Bevallom, elég nehéz válogatnom abból a hatalmas, három testes kéziratkötegre rúgó anyagból, amely 1894-ben végzett tevékenységünket tartalmazza, méghozzá úgy válogatnom, hogy az esetek önmagukban is elég érdekesek legyenek, ugyanakkor híven láttassák azokat a különleges képességeket, amelyekről a barátom nevezetes volt. Ahogy lapozgatok, itt látom a vörös pióca undorító esetét, meg a Crosby bankár szörnyű haláláról szóló feljegyzéseimet. Itt van az addletoni tragédia leírása, aztán a régi brit sírhalom különös lelete. A híres Smith-Mortimer hagyatéki eset szintén erre az időre esik, csakúgy, mint Huret-nek, a párizsi Boulevard rettegett gyilkosának az elfogása és ügyének felgöngyölítése. Ez volt az az ügy, amelyért saját kezű levélben mondott köszönetet Holmesnak a francia elnök, és a Becsületrend lovagja kitüntetést adományozta neki. Bármelyik eset alkalmas volna az elbeszélésre, mindent egybevéve azonban mégis azt hiszem, egyik sem egyesít magában annyi különös, érdekes körülményt, mint a yoxley-i Öregházban esett epizód, amely nemcsak a fiatal Willoughby Smith szerencsétlen halála miatt érdekes, hanem az azt követő fejlemények miatt is, mert azok oly furcsa módon derítettek fényt a bűntény okaira
+ "It was a wild, tempestuous night, towards the close of November."
November vége felé jártunk, vad, viharos volt az idő, Holmes meg én csendben ültünk egész este, ő egy hatalmas nagyítólencse segítségével próbáltaegy palimpszeszt eredeti feliratainak maradványait kibogarászni, én pedig egy friss orvosi tanulmányban merültem el. Odakint a Baker Streeten süvöltött a szél, az eső ádázul verte az ablakot. Furcsa érzés volt a város kellős közepén, ahol tízmérföldes körzetben minden irányban emberkéz alkotta világ vettkörül minket, érezni a természet vasmarkának szorítását, és tudatában lenni annak, hogy a roppant elemi erők számára ez az egész London nem több, mint nekünk azok a vakondtúrások, amelyek a mezőt pöttyözik.
(The Adventure of the Golden Pince-Nez, Az aranycsíptető, Nikowitz Oszkár fordítása)

1895/11: In the third week of November, in the year 1895, a dense yellow fog settled down upon London. From the Monday to the Thursday I doubt whether it was ever possible from our windows in Baker Street to see the loom of the opposite houses.
Az 1895. esztendő november havának harmadik hetében vastag, sárga köd ereszkedett Londonra. Hétfőtől csütörtökig nem láthattuk a Baker Street szemben levő oldalán húzódó házak tetejét sem.
(The Adventure of the Bruce-Partington Plans, A Bruce-Partington-tervek elrablása, Lengyel Miklósné fordítása)

(1901)/11/19: A levél így szólt: Old Jewry 46. Dátum: Nov. 19. Tárgy: Vámpírok.
+ A vigasztalan, ködös novemberi nap már estébe hajlott, amikor csomagjainkat a lamberleyi Sakktábla fogadóban hagyva nekivágtunk az agyagos sussexi földek között kanyargó útnak...
(A sussexi vámpír esete, Tiborszky Péter fordítása)

december:

(1889)/12/22: Egész pontosan öt nappal ezelőtt, december huszonkettedikén. Egy vízvezeték-szerelőt, John Hornert vádolják a lopással, azt állítják, ő tüntette el a követ a lady ékszeres ládikájából.
„Ékszerrablás a Cosmopolitan-szállóban.
Bíróság elé állították John Horner huszonhat éves vízvezeték-szerelőt. A vád: folyó év december huszonkettedikén eltulajdonította Morcar grófnő ékszeres ládikájából a felbecsülhetetlen értéket képviselő kék karbunkulust.”
+
- Itt az áll: Mrs. Oakshott, Brixton Road 117, szárnyas- és tojástermelő.
- Az utolsó szállítmánya?
- December huszonkettedikén huszonnégy darab liba hét shilling hat pennyért.
- Helyes. Na látja. És mi áll alatta?
- Eladva Mr. Windigate-nek az Alpha csapszékbe tizenkét shillingért.
(A kék karbunkulus, Takácsy Gizella fordítása)

A pontos és minden szempontból végiggondolt idővonal itt található:
http://www.sherlockpeoria.net/Who_is_Sherlock/SherlockTimeline.html

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr903631048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.