A finn Ugaron

Popzene? Ugyan! Ez rock’n’roll music!
Ahogy a Torne folyón megindul a jégzajlás, és elemi erővel zúdul neki a hídlábnak a sok tábla, amelyek még pár nappal korábban összefüggő páncélként szorították a folyó mellkasát, s örökkévalóan merevnek tűntek…
A Torne Vittulajänkkä, azaz Picsamocsár folyója – ez a finn terület Svédország északi részén fekszik. A lakók kevesen vannak, és magukra hagyatva: a finneknek svédek, a svédeknek finnek, de legalábbis nem eléggé svédek. Nincs mit tenni, csak minél többet inni, és vigyázni az erkölcsökre. Persze tudjuk, hogy alul a víznek árja, és hiába szabályozta keményen a népek életét Laestadius, a lelkes hitszónok még a 19. században, a hormonok tombolnak. Meg a szegénység is: a puritán szokásokat nem is lenne miből feldíszíteni.
A ’60-as évek popforradalma azonban még ezen a vidéken is végigsöpör. Főhősünk és elbeszélőnk, a kis Matti gyermekkora ez: aszfaltozott út, lemezjátszó és villangitár.
A popkultúra pedig ezt a keménnyé fagyott, néma és szigorú vidéket töri össze, s talán a gyermekkort is, mert föl kell nőni.
(Részlet: így kerül a rákenrollmjúzik Vittulába.)

A regény egyrészt tehát a legtöbb író számára kulcsfontosságú felnőtté válást dolgozza fel, másrészt ennek színterét festi meg, a környezetet, melyben szintén egy komoly változás zajlik le, s mely a regény születésekor már ugyanúgy csak emlék, mint a gyermeki lélek.
Az olvasókat azonban elsősorban nem a téma fogja meg, hanem az írói nyelv és fantázia.
Minden egyes fejezet önálló történet. Regényeknél eléggé szokatlan ez az eljárás. A hasonló esetekben ilyenkor többnyire egyértelműen a novellafűzér kategória felé billen a végeredmény, és semmiképpen nem olvadnak össze a részletek egyetlen, koherens regényfolyammá. Bennem A jó palócokat idézte fel, csak azzal a különbséggel, hogy a különös tájban itt egy történet bontakozik ki egyetlen, megnevezett főszereplővel. És éppen ez adja a lényegi különbséget. Mikszáth novellafűzérében mindvégig ő a gyermeki megfigyelő, csak éppen teljesen kívülálló megfigyelő, minthogy kihagyja magát a történetekből. Nem a kis Kálmánról szól a novellafüzér, hanem Palócföldről, amelyet a különböző, de időnként összetalálkozó alakokon keresztül mutat be. Vittulában azonban Matti és a vidék egyaránt és együtt fontos.

Ha már Mikszáthot idecibáltam, megtépek még egy hajtincsnyi párhuzamot. Palócföld meseszerűen, balladisztikusan jelenik meg. Ahogy a gyermek fogadja be az élményeket. Niemire is jellemző, hogy nem ragaszkodik a realizmushoz. Nála már lehet szürrealizmust emlegetni, de a szöveg egészére mégis inkább a gyermekiség jellemző, vagyis a világ elemeinek a realitáshoz közelítő összeillesztése, ill. ahol ez nem sikerül, a hézagok áthidalása a fantázia használatával. A szürrealizmus viszont egy jól azonosítható művészi eszköz. A szürreális részletek kicsit ki is lógnak a szövegkörnyezetből. A kályhába rejtőzött fiú története köti össze a kisgyermekkort a tinédzserkorral, de az olvasónak ideje sincs ocsúdni, hogy a valóság síkja egyértelműen kicsúszott a lába alól. A későbbi drogélmény még ilyen. Ennek legalább van materiális magyarázata (előzménye). Eppen egy ilyen fantáziavilágbeli, legendai ok szürreálisba átterelt (csúszott?) következményeként jutnak kábító hatású szerhez: a visszajáró szellemmel kell valamit kezdeni, s a titkok tudója éteti meg a két srácot. Ettől a két jelenettől eltekintve minden olyan szilárdan tapintható, vagy legalábbis miért is ne jellegű, hogy kissé meghökkentem, megdöccentem mindkettőnél.
A novellaszerűség legörömtelibb következménye, hogy a fejezetek erőteljesen koncentráltak. Egy-egy jelenetsor játszódik le bennük, egy történet, pontosan megformált alakokkal. Bevésődik emlékezetünkbe a sok aprólékosan kidolgozott figura, kép, és az olvasás után hosszú idővel is képesek élénken élni.

Ezek a képek azonban minden nyomorúságuk ellenére viccesek. A könyv népszerűsége ebben is kereshető. Nem heroizál, nem érzeleg, hanem olyan vonásokat rajzol meg, melyeket egy kívülálló őszinte és szeretetteljes karikatúrának tarthat csak: mikor aputól a szaunában szexuális felvilágosítás néz ki, a kissrác ehelyett a nagypapa félrelépéseinek következményeként lehetséges vérfertőzéstől való óvást kap, ami a végére átfogó ki kicsodává bővül, a nem nyilvános vérrokoni szálak mellett a ki is generációs ellenség a környéken témakörre kihegyezve; vagy a lakodalom leírása, melyen a virtuskodás csúcsa, amikor az asszonyok újjhúzásba kezdenek. Mintha egy csehszlovák történet lenne, de mindenképpen valami keleti blokkos önirónia.

Azért ott van a nyomasztó háttér, melyet Niila szolgáltat. Ő a könyv tragikus hőse. Ő a felnőtt keserűsége a visszaemlékezésben. Egyfajta Találkozás egy fiatalemberrel. Akit ver az apja, akinek még a gitár se áll jól a kezében, s aki mégis szembeszáll a sorssal: fordul a kocka, egyszer a bátyjával ők verik meg az apjukat, hogy ne merjen többet hozzájuk nyúlni; illetve – tudjuk meg az Epilógusból – mindent feltett a zenére, és a pajalai temetőben nyugszik. No future.
Nem volt szép dolog tőlem egy ajánlóban elárulni, de mindössze pár sor ez a könyv végén, és éppen ez ad igazán súlyt Niilának. Ezáltal lesz több az átlagos pattanásos tinédzsereknél, akikből felnőve jó munkásember lesz.
A regény egy útkereszteződésben ér véget, a felnőttkor határán, az első turné ígéretével. A felnőtté válás történetei ilyenek. Egy lezárult és egy megnyílt útszakasz között toporog a főhős. Könnyek, borzongás. Álmok lehetősége, és - az Epilógus meg a legtöbb olvasó személyes tapasztalata alapján kiegészítve - álmok elenyészte.

A könyvből film is készült, mely azonban átformálta a történetet. Bizonyos hangsúlyokat máshová tett, például Niila figuráját is átgyúrta. Ezen a német honlapon minden érdekeset meg lehet tudni a forgatásról, a résztvevőkről.
A német precizitás jegyében készült ez a honlap is, mely a szerzővel és a német nyelvű megjelenésekkel foglalkozik.

A hangzorro.hu könnyűzenei webzinen az írás korábbi változata olvasható.
---
Mikael Niemi: Popzene Vittulából
Eredeti cím:  Populärmusik fran Vittula (2000)
Fordította: Kertész Judit
304 oldal, árjelzés nélkül (1900 Ft)
Polar Alapítvány, 2005
ISBN 963 217 903 X

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr972085972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.