Egy új irányt szabok a blogomnak, mely idén meglehetősen tartalékon tette meg a kulturális kilométereket. Éppen ezért sem kezdek új blogba - nem hoztam létre olyan jelentős csapásirányt, mely ne tűrne el ilyen tévelygéseket. Nincs értelme két halódó blogot külön működtetni.
Az új szenvedély - ráadásul ki tudja, meddig - a 19-20. századi magyar festészet. Ettől még maradok Könyvolvasó és persze -élvező  emiatt röhejes lenne, mondjuk, Műélvezőre módosítani. Minden marad a régiben, csak lesznek műcsarnok kategóriajellel ellátott bejegyzések.

Nagyjából egy hónapja a legjobb barátom kapott nászajándékba tőlünk egy festményt. Mivel szépet és értékeset akartam választani, ezért belemerültem a témába.
Így kezdődött...
Nincs előképzettség, se szakértői véna, sőt még festői tudás sem. Kifejezetten ügyetlen vagyok. Mindössze szeretem a szépet. Így majd pártatlan leszek, meg néha bizonyára tudálékos. Vagy talán semmi különös...

Kezdődjön!