Május vége van, ez a hagyományos Nobel-menetrendben azt jelenti, hogy hamarosan előáll az idei öt esélyes nevét tartalmazó, szigorúan titkos lista. Ugyan Bob Dylan Nobel-díja sokakban komoly lelki törést okozott, és még a leghiggadtabb értékelések is éles cezúraként tartják számon, az élet megy tovább. Mondhatni, döccenésmentesen halad tovább. Az esélyesként emlegetettek köre nem egy csapásra változik meg, de azért mindannyian kíváncsian várjuk az esetleges változásokat. Addig is vannak egyéb díjak, például az angolul megjelent fordításokból szemezgető Man Booker International Prize. A nicerodds.com Nobel-beharangozója is ezzel foglalkozik, és Eileen Battersbyt idézi, illetve az általa esélyesnek nevezett négy szerzőt emeli ki. Bár a díjra ez nincs közvetlen hatással, és még csak különösebb eszmefuttatást sem célszerű innen indítani, azért idei Nobel-kezdetnek ez is megteszi:

Meglehetős belső zavarjaim támadnak attól a nem meglepő ténytől, hogy mégiscsak vannak határaim. Úgy nagy egyébkéntben nem is érzékelem őket, de egyébként (ez olyan kis, de hangsúlyos egyébként) jönnek a zavarok.
A határokat, ha mások kérdőjelezik meg őket, egészen be is tudjuk keményíteni. Ellenállunk, kitartunk (mindenkinek betartunk). És viszont (erre ritkábban gondolunk) mindig akkor van igazán baj velük, ha mi kérdőjelezzük meg őket. Akár elhelyezkedésükben, akár funkciójukban. Akkor most mi jöjjön: bekeményítés vagy bepuhítás?
Ebből a szemszögből aztán a határtapasztalatok iránti kalandvágy már nem is tűnik annyira kalandosnak. Pusztán kis önismereti tréningnek vehetjük, hiszen a határra ezek nem kérdeznek rá, csupán megtekinteni, felmérni próbálják, de elhelyezkedésének értékelése nem feltétlenül képezi részét a processznek.
Ráadásul a kalandor ismeretlen területek felé veszi az irányt, míg jelen esetben nekem a magam jól feltárt, hosszú múltra visszatekintően dokumentált, mondhatni, vaskerítéssel mozdíthatatlannak és átjárhatatlannak feltüntetett vonaljaimat kellene felülvizsgálnom.

„Nos, ha megkérdeznék a tisztelt Olvasók, miért is akarom ezt a merőben valószínűtlen históriát rájuk tukmálni, akkor bizony zavarban volnék. Mert ez a történet. anélkül hogy meseszerű volna. minden ízében valószínűtlen, így igaz - sőt koholmánynak sem volna túlzás nevezni.”