Könyvélvező 2011.10.16. 14:32

Én az vagyok

Rippl-Rónai egy alkotása szombaton mindössze 110 ezer forintért kelt el a vaterán!
Mélységesen felháborító.
Miközben éppen arról írtam, hogy procosságból akár milliós költések is elképzelhetők, szembesültem a valósággal. Persze, ez nem a világ, csak a vatera. A szerencsés vásárló (vilmopa) minden bizonnyal továbbértékesítő.

 

Van a nagy ötös, a blockbuster tuti névsor, nagyjából ezzel a sorrenddel:

Munkácsy Mihály
Csontváry Kosztka Tivadar
Mányoki Ádám
Rippl-Rónai József
Szinyei Merse Pál

Ha a népet megkérdezzük, ezt az öt nevet köpi. Nem többet, nem kevesebbet. Na jó, még Orlai Petrich Somát biztosan megemlítik. És hiába van Ferenczy, Gulácsi, akárki - ők nincsenek ott mindenki fejében.
Erre egy Rippl-Rónait csak így százkevés ezerért vesztegetnek.

Ahogy a nem túl vehemens licitet néztem, szinte már indult a kattintóizmom, hogy beszálljon. Potom pénzért lenne saját Rippl-Rónaim! - mocorgott az agyamban.
De ja, a Vatera résztvevői, úgy látszik, mind olyanok, mint én. Még csak rablóhal sem, dögevő sem, csak afféle elhalt hámréteget csipegető sneci. Adottságok hiányában hiába lebegne fejünk fölött a nagy falat...

Mert szinte biztosra veszem, hogy a boldog vevő tényleg nem csak vevő, és mondjuk, 300 ezer Ft-ért megpróbálja továbbértékesíteni a zsákmányt. Kiteszi a boltjába, s csalogatja a vevőket.
Pedig ha nekem boltom lenne, mely egy csodás kisváros kényelmes utcájára nézne, hát nem írnék rá 300 ezret. Sőt, semmit! Pedig egyébként mindenre írnék pontosan árat+nevet, hogy éreztessem, a festmények elérhetők bárkinek. Vegyék, vigyék!

De a Rippl-Rónain nem lenne semmi. Még a közelében sem.
Még a festő nevét sem írnám ki cetlire, azt csak hadd kérdezzék. Mondanám, hogy íme itt a szignó, s még a hátulján is érdekes a felirat! Nem is kell kiírni, hisz mindenki felismeri.
És akkor én lennék az az antikos, akinél még Rippl-Rónai is van. Egy mű azon nagy, mindenki által ismert, igazi magyar festők igazi festményeiből.


 

Na ja, de mivel boltom van,  mely egy csodás kisváros kényelmes utcájára néz, meg biztosan családom is, hát azért a helyi proccosok tudomására hoznám, s hagynám magam megkísérteni. De csak nehezen.
És így, amikor elvinnék tőlem, biztosítanám a vevőt, hogy mindenki tudni fogja a városban, s ezáltal procossága kap még egy gellert: Ő az, akinek otthon még Rippl-Rónaija is van.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr973306839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

troutman 2012.05.10. 20:42:05

Elég ordas hamisítvány. A mai napig csodálkozom, hogy még van aki benyeli őket. 110E... Biztos túl könnyen keresi a pénzt.

Könyvélvező 2012.05.13. 13:39:36

@troutman: Ez is hamisítvány?!
Na látod, én teljesen eredetinek hittem.

troutman 2012.05.13. 18:46:17

@Könyvélvező: mégpedig elég gyenge. Külön pluszt adnak a földlabdás facsemeték. Nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy ezek annyira elterjedtek lettek volna a század elején.:) Bár láttunk már Vaszary-képen is bikinit, szóval bármi megtörténhet.:)